Tudjuk, hogy abban az időben minden vallásos izraelitának 248 parancsot és 365 tilalmat kellett betartania. Ma sokkal kevesebb parancsot kellene betartani nekünk, és igyekszünk is megtartani, de mégsem tudjuk teljesíteni. Hát mi is kérdezhetnénk: „Ezekből a parancsokból melyik a fontos”? – „Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: „Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő - vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni. ( Mk 12, 28b – 34 ) Jézus, amikor azt mondja az írástudónak: „Nem jársz messze Isten országától.” akkor jelzi azt neki, hogy közelebb vagy Isten országához mint azok, akiket ezek a parancsok egyáltalán nem érdekelnek. De benne van Jézus szavaiban az is, hogy ugyanúgy kívül is vagy még az Isten országán, és még kell tennie néhány lépést, vagy, talán csak egy döntő lépést ahhoz, hogy beléphess az Isten országába. Jézus jelezni akarja, hogy van, aki messze van az Isten országától, van aki közel van hozzá, és van aki benne él. Van sok ember, aki nem feltétlenül tagadja Istent, de még közönyös Vele szemben. Ennek az írástudónak, nem maradt ki Isten az életéből. Látni, hogy alaposan ismerte ez az írástudó a törvényeket. Valószínű, hogy meg is tartotta az előírt ünnepeket, és tudta fejből a Tízparancsolatot, sőt, egyet is értett az előírásokkal. De Jézus szerint, nem volt még bent az Isten országában. Ott valósul meg Isten országa, ahol az emberek a Főparancs szerint kezdenek el élni. Azaz: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” és „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Az írástudónak még egy döntő lépésre, a szeretet lépésére lett volna szüksége. Mert, nem elég csak a parancsok megtartása, mellé kell még a szeretet cselekedete. Talán nekünk is csak ez az egy lépés kellene, és elérnénk a célt. Tehát kell az, hogy szeressük Istent, és egymást! Kérjünk bocsánatot Istentől, Jézustól pedig fogadjuk el a segítségét, bátorítását. Ő szeretettel biztat minket is: „nem jársz messze”, még néhány lépés, gyere! Jó az irány, és jó a cél is, csak szeress még egy kicsit jobban! Lássuk meg, hogy még kívül vagyunk az Isten országán, még nem vagyunk a célnál, még tovább, és jobban kell szeretnünk Istent és egymást.Ámen.