Szeretet történetek - Misa egy melegszívű kisfiú

Az orosz Oktatásügyi Minisztérium 1994-ben két hívő misszionáriust
bízott meg azzal, hogy kidolgozzanak egy olyan tananyagot, amellyel
az iskolákba etikaórákon megtaníthatják a tanulóknak a bibliai
alapelveket. Arra is fölkérték őket, hogy a börtönökben, a
tűzoltóságon, a rendőrségen, valamint egy nagy árvaházban is
tanítsanak. Később ők mondták el árvaházi élményüket:

"Közeledett a karácsonyeste. Árváink életükben először hallották a
karácsonyi történetet! Elmeséltük nekik, hogy József és Mária elment
Betlehembe, de már nem volt hely számukra a fogadókban. Aztán hogyan
született meg Jézus egy istállóban, és hogy fektették szülei egy
jászolba.

Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet visszafojtva
hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélére csúszott, nehogy
egy szót is elmulasszon abból, amit mondunk.

Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtunk három kis darab
kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek. Kaptak egy kis
sárga szalvétadarabot is, amit azután az útmutatásunk szerint vékony
csíkokra téptek, és szalmaként a jászolba tették. Világosbarna filcből
babformákat vágtunk ki, egy régi hálóingből pedig négyszögű
flanell darabokat, hogy a babáknak takarója is legyen.
g
A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, én
pedig körbejártam közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek
szüksége lenne rá. Minden rendben ment. Aztán ahhoz az asztalhoz
értem, amelyiknek a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a
munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát, elképedtem, mert nem
egy, hanem két baba feküdt benne. Gyorsan hívtam a tolmácsot, hogy
megkérdezzem a kisfiútól, miért így készítette a jászolt.

A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt.
Aztán nagy komolyan belefogott a karácsonyi történet elmesélésébe.
Életében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen
pontosan emlékszik rá. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis
Jézust a jászolba fektette, innen egészen sajátos módon folytatta:

"Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és
megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se
papám, se otthonom nincs. Akkor Jézus azt mondta, hogy lakhatnék nála.
Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni,
mint mások. De annyira szerettem volna Jézusnál lakni! Gondolkodtam,
nincs-e valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy
melegíthetném őt. Úgyhogy megkérdeztem Jézust: Ha melegen tartalak, az
olyan lenne mint egy ajándék? Jézus erre azt felelte: Ha melegen
tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Akkor
befeküdtem mellé a jászolba, és Jézus rám nézett, és azt mondta, hogy
most már vele maradhatok - mindig."

Mire Misa befejezte a történetét, elöntötték szemét a könnyek, és
megállíthatatlanul patakzottak végig az arcán. Arcát kezébe temette,
és fejét az asztallapra hajtotta. Két kis válla csak úgy rázkódott a
keserves zokogástól.

Ez az árva kisfiú talált valakit, aki sohasem hagyná el vagy bántaná
őt. Valakit, aki mindig vele lesz.

Megtanultam: nem az számít leginkább, hogy mink van az életben, hanem
hogy kicsodánk."

(Betty Southard - Lydia 2001/2)