Az élet viharos valóságát, amely a felszínen látható, és a betegségek, tragédiák megrázó erejét ma is, és egész életünkben is sajnos tapasztaljuk. Amikor felismerjük hibáinkat, bűneinket, a betegségeinket, korlátainkat, és ha belegondolunk, hogy minden tragikus történet ellenére még mindig élünk, akkor be kell ismernünk, hogy az ajándékba kapott hit, remény, szeretet által lehetséges számunkra. Nagyon sokszor kell bátorítani magunkat, hogy legyőzzük a félelmeinket. Minden rossz közepette is, csak a szeretet, a hit, és a remény tud megtartani! A szeretet, a hit és a remény nem bezár valamit, hanem kinyit és nyitva is tart. A 30. zsoltárban, több felszólítás is van: „Legyetek bátor szívűek mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek. ( Zsolt 30, 24 ) Ez a felszólítás olyan, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk! Mindannyian nagyon rá vagyunk szorulva a bátorításra, a biztatásra, a reményre, a lelki és a testi erőre. Olykor sok minden tesz, nagyon is erőtlenné, bátortalanná, bizonytalanná bennünket. Sokszor vesznek erőt rajtunk a félelmeink, csüggedéseink, sikertelenségeink, és a betegségek. A legjobb bátorítást, és reményt számunkra az adja, hogy Isten szeret. Jézus Krisztus feltámadásából pedig látjuk azt, hogy nincs vége semminek. Tehát lehet reménységünk, ha meglátjuk, hogy van megváltás, és ez értünk történt. „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” ( Róm 5, 5 – 8 ) Isten megajándékoz a reménnyel, mely a földi életben, az örök boldogság felé irányít bennünket. Amikor van reménységünk abban, hogy az örök élet felé haladunk, és egyre többet tapasztalunk meg Isten szeretetéből, akkor egyre nagyobb reménnyel fogunk élni. De ez a reménység nem lehet elvakultság, hanem a saját lelkünknek, életünknek, szeretteink életének a bátorítása kell, hogy legyen. A reménység azt jelenti, hogy attól függetlenül, hogy éppen jó vagy rossz történések vannak az életünkben, hisszük és tudjuk, hogy minden a javunkra van! Mindig kell reménykedni az Istenben, és bátor szívvel kell élnünk! Amikor pedig azt érezzük, hogy elveszett minden reményünk, és nincs tovább, akkor is kell hinnünk, remélnünk, szeretnünk, bíznunk a minket végtelenül szerető Istenben. Ha kérjük Őt, akkor Ő biztos ad erőt, ad további reményt, kitartást, szeretetet az életünkben! LEGYEN ÁLDOTT AZ ISTEN : AZ ATYA , A FIÚ ÉS A SZENTLÉLEK MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ !Ámen.