A világunkban mindig voltak, és lesznek örömteli órák, napok vagy kavargó, zavarokat, gondokat előidéző események. Minden ember dicsérheti az Istent, és mondhat egy - egy hála – fohászt vagy kiálthat segítségért nehézségeiben Istenhez. Minden helyzetben, és bármilyen körülmények között, még a kísértések idején is, kaphatunk segítséget Istentől, aki szeret minket. Ezdrás pap imáját olvashatjuk a mai olvasmányban. - - „Ezdrás pap, aki egy egész napon át kesergett népe bűnei miatt, így kezdte imáját: Az esti áldozat idején abbahagytam kesergésemet, tépett palástomban és köntösömben térdre borultam, és karomat kitártam Uram, Istenem felé. Így szóltam: Istenem, én nagyon szégyellem magam. Arcommal már feléd fordulni sem merek. Amilyen magas fölöttünk az ég, mi éppen olyan mélyre süllyedtünk gonoszságaink tengerébe. Atyáink napjaitól mind a mai napig folyvást csak vétkeztünk. Saját gonoszságunk miatt lettünk száműzött szolgákká, királyaink és papjaink pedig pogányok kezére kerültek, így lett a sorsunk a kifosztás és a megszégyenülés, és így van ez ma is. Most azonban egy szempillantásra megkönyörült rajtunk az Úr, a mi Istenünk: Meghagyott egy maradékot, és menedéket adott nekünk az ő szent helyén! Megengedte Istenünk, hogy felcsillanjon a szemünk, és egy kis vigaszt adott nekünk szolgaságunkban. Szolgák vagyunk, ez igaz. De Istenünk e számkivetett sorsunkban sem hagyott el: a perzsa király szívét felénk fordította kegyével: hogy újra éljünk; hogy romjaiból fölépítsük Istenünk szent templomát; hogy védőfal erősítse országunkat, Júdát, és az Úr szent városát, Jeruzsálemet! ( Ezd 9, 5 – 9 ) Érdemes megfigyelnünk Ezdrás pap imáját, és érdemes tanulni belőle. Ő egyszerűen csak leírja a tényeket úgy, ahogy vannak. Elismeri, hogy életében a sikert, Istennek köszönheti. Elismeri, hogy Isten volt a védelmezője élete minden napján. Megköszöni Istennek, hogy bár nem látta őt, mégis munkálkodott életében, és a nép életében. Nagy, és hitre utaló jel, amikor mi is észrevesszük Istent életünkben, családunk, szeretteink életében, és amikor az Isten által adott segítségeket, szabadulásokat megköszönjük, és tudunk hálát adni mindenért. Köszönjük meg Istennek, hogy rávezetett arra, miként használjuk fel életünk talentumait vagy hogyan szerezzük meg bűnbánatunkkal, bocsánatkérésünkkel a kegyelmet Tőle. Lássuk meg, hogy Istennel, - Általa, és Őbenne élhetünk boldogan. Tanuljuk meg Ezdrás paptól, hogyan kell imádkoznunk, és az imáink alapja mindig az Isten iránti szeretet, a hit, remény, a bocsánatkérés, dicsőítés, hálaadás, és az engesztelés együttese legyen, mert csak ez vezethet eredményre. Ezért, amikor elkezdjük az imát, azonnal adjunk hálát Istennek, és mondjunk köszönetet Neki mindenért. Majd kérjünk bocsánatot, mert tiszta lélekkel imádkozva hatásosabb lesz az imánk. A végén pedig merjük kimondani szeretettel: Legyen áldott mindörökké az Isten: az Atya, a Fiú, és a Szentlélek!