A szeretet vállalja a szembesítést
„Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket…” (1Thesszalonika 5:14)

„Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez” (1Thesszalonika 5:14). Sajnos sokszor, hogy ne veszítsünk népszerűségünkből, inkább csendben maradunk ahelyett, hogy kimondanánk az igazságot, még ha az kényelmetlen vagy kemény is, azoknak, akiknek szükségük van rá. Egy bibliatanító így írt: „A gyülekezet nem olyan személyek csoportja, akik történetesen minden héten ugyanazon a helyen találkoznak; a gyülekezet lelki test… egy szeretetteljes család. Sokkal könnyebb vigasztalni és bátorítani, mint figyelmeztetni vagy inteni, de mindkettő szükséges. Az Efezus 4:15 azt mondja nekünk, hogy „az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.”

Ha nem szánjuk rá az időt az intésre, biztatásra, figyelmeztetésre, vigasztalásra, támogatásra és a türelemre, akkor végül mindannyian kárt vallunk. Testünk sem működik megfelelően, ha egy testrészünknek fájdalma van, vagy rosszul működik. A gyülekezet is szenved, ha egy tagja engedetlen, kishitű, gyenge, vagy tévtanítást követ. Ha hagyjuk, hogy egy testrész elfertőződjön, vagy nem segítjük azt, amelyiknek fájdalma van, az visszafordíthatatlan károsodáshoz vezethet. Ha komoly problémákkal nem foglalkozunk, azzal nemhogy nem szolgáljuk a másikat, hanem éppenséggel súlyos kárt okozunk annak a tagnak.” A szülők is jobban szeretik gyermeküket annál, semhogy akadálytalanul engednék a rossz viselkedést. Tudják, hogy ha szó nélkül hagynák, akkor az hosszú távon negatívan hatna a tekintélytiszteletükre, a kapcsolataikra, az elszámoltathatóságukra és az önfegyelmükre. A szeretet vállalja a szembesítést, és mi szeretjük őket annyira, hogy helyreigazítsuk őket és utat mutassunk nekik. Pál azt mondta: „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél” (Galata 6:1). Az igazság az egyetlen szilárd talaj, amin biztonságosan megállhatunk. Ezért legyen az a célod, hogy szeretettel kimondod az igazat!