Sokszor érezzük azt, hogy hiányérzetünk van. Egy hatalmas űr van a szívünkben, és állandóan azt keressük, mi tudja azt betölteni, vagy ki tudja azt betölteni. Az az egésznek a tragédiája, hogy mi emberek ezt az űrt nem tudtuk betölteni, azt csak maga Isten tudja betölteni. De mivel nem kell az Isten, az ember maga akarja betölteni ezt az űrt. Amikor rájön az ember, hogy nem tudja betölteni magában a hiányt, akkor pedig elveszíti az ember a békességét, a nyugalmát, az örömét, a megelégedettségét, és akkor harcol tovább az anyagiakért, harcol másokkal. Úgy akarja élni az életét, hogy legalább összkomfortosan éljen ebben a világban. Sajnos nem gondol arra, hogy nem az anyagi a legfontosabb.Ma is ez a probléma, hogy az ember magának, a maga dicsőségére akar mindent. Figyeljük meg, hogy ezen a világon milyen tendenciák vannak. Ma mindent mérni lehet magasságban, hosszúságban, szélességben, stb. csak az ember egyetlen dolgot nem akar meglátni, azt ami következik a földi élet után. Pedig a hívő embernek, amit Isten készített, ez kellene, hogy legyen az egyetlen fontos. A Mennyország el van készítve. Isten nem egy kis alamizsnát akar adni nekünk, hanem mindent! Legyünk bölcsek és előre látók, és tanuljuk meg, hogy Isten nem az igényeinket akarja kielégíteni, hanem a szükségeinket akarja betölteni, hogy tűrhetőbb sorsunk legyen az utolsó ítélet napján. Ezért van sokszor az, hogy Isten nem azonnal, és nem mindig azt adja nekünk, amit mi akarunk, hanem azt, ami igazán kell. Szükségünk van a józanság Lelkére, arra a Lélekre amely tud bölcsességet adni, és cselekedeteinket bölcsen tudja irányítani. Igaz, mindannyian tudjuk, hogy nehéz józannak maradni és közben megtartani Isten parancsait és a szerint élni. Tegyünk meg mindent azért, hogy Lelkünk tudjon erős, és józan maradni, tudjuk szeretni Istent, és egymást.