Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!” menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” ( Mt 21, 28 – 32 ) A példázat központi kérdése: - hogy ki teljesíti az Atya akaratát”? A mai Evangéliumban látjuk világosan, hogy van egy döntő különbség a két fiú között. A hallgatósággal mondatja ki Jézus: „Az első.” Nem vitás, hogy az a fiú, aki elment dolgozni. Nem tudom, hogy ti hogyan látjátok? Szerintem mindkét fiú helytelenül cselekedett. Az első azért, mert nem akart szót fogadni, a második pedig úgy tett, mintha engedelmes volna, és mégsem volt az. Az igent mondás jó dolog, de az igent mondás nem elég. Az igent mondásból nem következik egyértelműen az, hogy meg is fogjuk tenni. Sokszor automatikusan mondunk igent, mint az igent mondó fiú. Igent mondott, de nem ment, nem cselekedte meg, amire igent mondott. Vagyis igent mondani könnyű, de nem elég, mert még az nem cselekedet. Mégis van különbség a kettő között. Az első fiú meggondolta magát, és később engedelmeskedett, míg a második engedetlen maradt. Úgy mondjuk: Az első megtért. A második pedig csak színlelte az engedelmességet, de valójában saját önzése, akarata szerint cselekedett. Sokan mondanak elsőre igent Istennek, azután pedig nem teszik meg azt amit ígértek, amire igent mondtak. Igaz, van sok ember, aki először nem akar Isten parancsai szerint élni, először vonakodik, de később Isten kérése szerint él. Nagyon ideális lenne az, ha Istennek csupa engedelmes gyermeke lenne. Sajnos nem így van, mert mindannyian bűnös emberek vagyunk, és sokszor mondunk nemet. Bár olyan is előfordul, hogy a nemet mondás után mégis megbánjuk azt, hogy megbántottuk az Istent vagy szeretteinket, és bocsánatot kérünk. Isten türelmes, vár, tudja, hogy mi még nem vagyunk tökéletesek, és még rengeteg hiányosságunk van. Kérdezzük meg magunktól, - Velünk minden rendben van? Lelkivizsgálat után megtörténhet, hogy valaki rájön tettének szeretetlenségére, és magába száll. Az adventi időszak utolsó heteiben nézzünk őszintén magunkba.