A tékozló fiú
(Lukács 15. fejezet)

Jézus még egy példázatot mondott a farizeusoknak: - Egy embernek volt két fia. Egy napon az ifjabbik így szólt atyjához: "Apám, add ki a vagyonból a rám eső részt!" Az apa pedig megosztotta két fia között a vagyont. A kisebbik fiú néhány nap múlva összeszedte mindenét, és messze vidékre költözött és elherdálta az egész vagyonát. Ezután elszegődött egy polgárhoz, és az elküldte a mezőre disznókat legeltetni. Annyira éhezett már a tékozló fiú, hogy a disznók moslékát is megkívánta, de senki sem adott ennie. Akkor magába szállt, és így gondolkodott: "Apámnak milyen sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig éhen halok! Fölkelek hát, hazamegyek apámhoz, és azt mondom neki: "Apám, vétkeztem ellened. Nem vagyok már méltó rá, hogy a fiadnak nevezzenek, had legyek hát a béresed!" És a fiú haza is ment. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve, odafutott hozzá, magához ölelte és megcsókolta. A fiú pedig így szólt: "Apám, vétkeztem az ég és ellened; nem vagyok már méltó rá, hogy fiadnak nevezzenek." Az apa pedig azt mondta szolgáinak: "Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára! Vágjátok le a hízott marhát, hogy együnk és vigadjunk. Mert a fiam meghalt és feltámadott; elveszett és megkerült!" És nyomban elkezdtek vigadni. Hazaérkezett a nagyobbik fiú a mezei munkából, és amint közeledett hazafelé, hallotta a zenét és a táncot. Amikor megtudta, mi történt, megharagudott, és nem akart bemenni a vigasságba. Apja akkor kiment, hogy kérlelje. A nagyobbik fiú azonban azt mondta apjának: "Sok esztendőn át szolgáltam neked, soha egyetlen parancsodat meg nem szegtem, mégsem adtál nekem soha egy gödölyét sem, hogy vigadjak barátaimmal. Amikor pedig megjön a fiad, aki paráznákkal emésztette föl vagyonodat, annak levágod a hízott marhát!" Az apa pedig így felelt fiának: - Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem tiéd! Vigadnod és örülnöd kellene, mert a testvéred meghalt és feltámadt; elveszett és megkerült. Ámen!