Napjainkban is fontos, hogy gondoljunk Jézusra és figyeljünk a szenvedő Szent Szívére. Fontos, hogy a mi szívünk legyen közel, az Ő Szent Szívéhez. Amikor tehát Jézus Szívét tiszteljük, a fogalom helyett, a konkrét valóságra, az egész életére gondoljunk, és idézzük fel Jézus születését, tanítását, csodáit, szenvedését, halálát, feltámadását és egész életét. Az is fontos, hogy figyeljünk a valóságra, a saját életünkre, és elfogadjuk azokat a jeleket, tanácsokat és figyelmeztetéseket, amelyekről Jézus beszél. A mennyei Atya emberré lett Fia, Jézus, a szeretetét, életét, az isteni Szívét adta értünk amikor megváltott. A szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. Jézus élete, szenvedései, Szívének átszúrása és oldalának megnyitása mutatja a szeretetének a végtelenségét. A Belőle áradó tűz a szeretetét mutatja. Alacoque Szent Margit látomásai nyomán terjedt el Jézus szívének ábrázolása: a megnyitott, lángoló szív, és a belőle kinövő kereszt, melyen szeretetből életét adta értünk. Aki Jézus Szíve szerinti emberré akar lenni, aki Jézustól akar tanulni, aki Jézushoz akar hasonlítani, ha jószívű emberekké akarunk válni, akkor Jézustól kell tanulnunk, ahogy Ő mondta! ”Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű!” (Mt 11,29). Ha Jézustól akarunk tanulni, akkor figyeljük meg, hogyan élt, hogyan bánt az emberekkel, hogy viselkedett a barátaival, hogyan az ellenségeivel, hogyan a szenvedőkkel. Az életünk célja ez kell, hogy legyen ! Meg kell, hogy érkezzünk Jézushoz és a szívünk összekötődjék az Ő Szívével! A Szent Szívhez érkezést, mondhatjuk a cél felé futásnak , vagy célba futásnak, amikor a mi emberi szívünk egyesül az Istenember, Jézus Szívével. Az lesz az életünk kiteljesedése, amikor az életünkben, és a halálunk után is, boldogan élünk majd Vele.Ámen.