Ószövetségi ige van ma előttünk, aminek kijelentett célja van ma is, sőt bátran kimondhatjuk nem lett visszavonva. Sőt hirdetve van, mert IGE cselekszik azt, amiért küldve lett.Mindenkor egy erőforrás, mindd az Ige hallgatójának és cselekvőjének. Ezért nem mindegy, hogy mi, mit kezdünk vele! Óriási lehetőség, ugyanakkor nagyon nagy felelősség is igét hallgatni, mert ugyanez a Jézus, amikor az ítéletről szól, akkor ezt mondja: "Én nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem. Aki elvet engem és nem fogadja be az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amit szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon" (Jn 12,48).Mivel ilyen nagy lehetőség igét olvasni és hallgatni, ezért akarja ezt megakadályozni minden módon az ördög: Ne olvassuk a Bibliát, ne hallgassunk igehirdetést, vagy ha alkalmakra megyünk is, ne figyeljünk oda. Itt is lehetőleg a saját gondolatainkkal és gondjainkkal foglalkozzunk, vagy csak úgy hallgassuk azt, ami itt elhangzik, mint emberi beszédet. Ez mindig veszély volt, és ennek a kísértése mindig fenyegette Isten igét hallgató népét. Azt hiszi valaki, hogy történt az életében valami szép és jó, hiszen volt templomban, de meddig hatolt az, ami ott elhangzott, hogyan hallgatta és mi lesz belőle? Megmentette-e az életét az üdvösségre, és használhatóvá tette-e Isten számára, vagy pedig nem történt semmi?Komolyan kell vennünk, hogy egészen tönkretette a bűn az Istennel való kapcsolatunkat, működésképtelenné vált a hitünk, nem tudunk helyesen ítélni, elveszítettük az antennánka, a lelki érzékenységünket, ezért nem értjük Istent. Van bennünk valami velünk született ellenállás, bizalmatlanság Istennel szemben, ezért nem értünk egyet vele. Miközben Ő a javunkat akarja, mi pusztítjuk önmagunkat. Ő gazdag ajándékot kínál, és mi koldusként tengődünk. Ő hív magához, és mi nem mozdulunk. Ebből a halál-állapotból csak az Ő IGÉJÉVEL TUD KIMOZDÍTANI MINKET, de azzal ki tud. Hogyan mozdít ki Isten minket ebből? Hogyan győzi le ezt a bennünk levő ellenállást? Erről meg Isten ezt mondja: "Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: NEM TÉR VISSZA HOZZÁM ÜRESEN, HANEM VÉGHEZVISZI, AMIT AKAROK, ELÉRI CÉLJÁT, AMIÉRT KÜLDTEM. Ez Isten csodálatos átalakító munkája. Valaki hallja a róla szóló információkat; MIKÖZBEN HALLGATJA, HIT ÉBRED A SZÍVÉBEN - ez már Isten teremtő munkája -, ezzel a hittel komolyan veszi, amit hallott, és hozzá igazítja az életét. Csak ennyit tett az ember, és az egész Istennek a műve, hogy átalakul az élete. ÁTALAKUL BENNÜNK AZ IGE IS, ÉS ÁTALAKÍTJA AZ ÉLETÜNKET IS. Mint ahogyan a testi táplálék is titokzatos módon átalakul, lesz belőle fizikai erő, gondolat, érzelmek. Ugyanígy a lelki táplálék is. Aki Isten igéjét komolyan veszi, befogadja, lesz belőle: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, áldozatkészség, megbocsátás... ISTEN IGÉJE MUNKÁLKODIK. Én csak hallgatom és komolyan veszem, az Ige meg munkálkodik bennünk. Erőt fejt ki és átalakít bennünket. Ez Isten munkája. És mi a mi feladatunk?Először az, a Biblia tanítása szerint, hogy vegyük komolyan, amit Isten komolyan mond. Isten nem viccel, nem tréfálkozik, nem időtöltésre hív minket, hanem létfontosságú igazságokat jelent ki nekünk, és ezt ugyanilyen komolyan kell vennünk, ahogy Ő mondja. Más szóval: engedelmeskedni annak, amit hallottunk. Jézus gyakran ezt a megjelölést használja: "CSELEKEDJÉTEK AZT, AMIT MÁR TUDTOK." Ez a mi felelősségünk, de az is, hogy ne rekedjen meg nálam az örömhír, hanem örömmel elmondom azt másoknak is. Mert a mások iránti felelős szeretet is a Lélek gyümölcse. Előbb teremni kezd a Lélek gyümölcse az igét komolyan vevő hívő ember életében, azután megterem az a gyümölcs is, amit a Zsidókhoz írt levél végén így olvasunk: "megtermi ajkuk az Istenről való vallástétel gyümölcsét" (Zsid 13,15).Előbb jézusi tulajdonságok kezdenek kiábrázolódni a mi gyarló, nyomorult életünkön, aztán meglepődve tapasztaljuk mi is, hogy néha megszólalunk, és másoknak is mutatjuk a Jézushoz vezető utat. Hogy elmondjuk azt, hogyan hozott ki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára. Hogy azt a gyógyszert, ami minket meggyógyított, és tudjuk, hogy a másiknak is arra van szüksége, szeretettel megosztjuk vele.Ezért írhatta Pál apostol: „hálát adunk az Istennek, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberi beszédet, hanem mint Isten beszédét, amint hogy valósággal az is, amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek.” (1Tess 2,13)Testvér, higgy az Úr Igéjének, és bízz benne, hogy jót készített neked, és ígérete szerint, gondja van az Ő népére.Nem biztos, hogy úgy adja meg azt, amit kérünk, vagy amit most szeretnénk kapni tőle, de bizonyos, hogy azt adja, amire most a legnagyobb szükségünk van. Engedjük, hogy így beszéljen velünk és szólítson meg minket Isten Igéje.Ámen.