NE HANYAGOLD EL A BENNED LEVŐ KEGYELMI AJANDÉKOT. ( 1 Tim 4,14 )

Pál apostol nagy szeretettel tanította a gyülekezetet és nekik írt levélben üzent a fiatal Timóteusnak is, akiről tudta hogy Krisztus Jézusnak jó szolgája lesz. Intette őt, és felhívta a figyelmét, hogy egészséges tudománnyal táplálkozzon, hitből éljen és hitből cselekedjen és ha kell, akkor beszéljen. E levél írása idején Timóteus harminc- harmincöt éves lehetett, efézusi gyülekezet vénekhez képest fiatalnak számított, ezért biztatta őt azzal, hogy a te ifjúságodat "senki meg ne vesse", sőt legyen példa a hívőknek. Legyen gondja a Szentírás nyilvános felolvasására. A felolvasás után Timóteusnak intenie kellett a hívőket azon az alapon, amit a Szentírásból olvastak, azután pedig tanítania Isten Igéjének nagy igazságát, ami által a nép megértette az olvasottakat. Pál apostol tudta, hogy minden hitre jutott hívő testvér Istentől kapott kegyelmi ajándékkal rendelkezik. Nincs pontosan mondva milyen AJÁNDÉKOT kapott Timóteus - az evangélistáét, a pásztorét vagy a tanítóét. Ezeknek a leveleknek általános hangvétele arra a gondolatra vezethet bennünket, hogy pásztor és tanító volt.Azt azonban tudjuk, hogy az ajándékok prófétálás által, a presbitérium kezeinek rá tételével adatott neki. Mindenek előtt prófétalas által adatott. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy egyszer a helyi gyülekezetben felállt egy próféta ( Isten embere ) és kijelentette, hogy Isten Szelleme valamilyen ajándékba részesítette Timóteust. Fontos tudni, hogy a próféta nem adományozta az ajándékot, hanem bejelentette. Ezt kísérte a presbitérium kezeinek rá tétele. Meg kell értenünk, hogy a presbitereknek vagy a véneknek nem volt hatalmuk az ajándékot Timóteusnak adományozni. Inkább kezük rá tételével elismerték, amit a Szentlélek már meg tett.               Ugyanezt a rendet követi manapság sok helyi keresztyén közösség. Amikor nyilvánvalóvá válik a vének előtt, hogy valaki valamilyen ajándékot kapott a Szentlélektől, javasolják az illetőt az Úr munkájára, jelezve, hogy bíznak benne, és felismerték a Szentlélek munkáját az életében. Nem az ő javaslatuk juttatta az ajándékot neki, pusztán elismerik, hogy ezt már a Szentlélek megtette. Pál valójában apostoli csatorna volt, akin keresztül az ajándék eljutott. Biztatás nagyon időszerű volt Timóteusnak, de ma is az minden hitre jutott hívőnek. Mindenki kap valamiféle kegyelmi ajándékot hitrejutása pillanatában, ami egyre jobban kibontakozik, és nyilvánvalóvá válik mások számára is. Hatalmas dolog ebben a kegyelemben részesülni, mondhatnám azt is, hogy ez a boldog élet alapja. Erre az alapra lehet építkezni több minden mást is a megszentelődés útján. Erre mindenkinek vigyázni kell, és lehet benne növekedni napról-napra. Testvér, ha már a Krisztusé vagy, ha már van kegyelmi ajándékod, NE HANYAGOLD EL! Ha még nem jutottál el ide, szímvszerint vágyakozz rá, és a mi Urunk mivel izgalmas, megadhatja, sőt többet is adhat, mint ahogy te most gondolod. Viseljetek gondot magatokról és a tudományról. Ez a személyes élet fontosságú, Krisztus bármelyik szolgájánál. Törekedjünk erre, és legyünk hűségesek a mi Urunk Krisztushoz, és bölcsen éljünk a ránk bízott kegyelmi ajándékokkal, ami mások javát szolgálja és a mi Urunknak szerez örök dicsőséget.Ámen.