2021.08.17.  ÚTMUTATÓ MAGYARÁZATA!

NE NEKÜNK, URAM, NE NEKÜNK, HANEM A TE NEVEDNEK SZEREZZ DICSŐSÉGET SZERETETEDÉRT ÉS HŰSÉGEDÉRT! ( Zsolt 115,1 )

Dávid imádsága van ma előttünk. Megalázkodott az Úr előtt és tőle várja a segítséget és a jó kimenetelt a szorult helyzetéből. Mi kihez kiáltunk, mikor utolérnek minket a bajok és a nehezek? URUNK, SEGÍTS MOST MINKET! – ebből a fohászból, ebből a felkiáltás-szerű rövid imából lett az évszázadok során aztán megszokott ünnepi köszöntés, amit a zsidók egymásnak mondogattak, ahogyan mi az „Áldás békesség”-gel köszönünk a templomban, vagy ahogyan karácsonykor azt mondjuk egymásnak, hogy boldog ünnepeket. A hozsánna szó eredeti jelentése ugyanis ez: „Ó, Uram, segíts most!” Induljunk el onnan, hogy erre az imára mindnyájunknak egyenlőképpen szüksége van. Rászorulunk valamennyien, ha nem most, akkor életünk más pillanatában biztosan. Ahogy mondani szokták, zuhanó repülőben például nincs ateista. De nem kell ahhoz közvetlen fizikai veszély, hogy belása valaki, ha egyáltalán képes még őszinte lenni, hogy milyen kicsi és milyen tehetetlen tud lenni az ember, amikor történik vele valami fontos, amit nem tud megváltoztatni. Vagy amikor szeretne egy társán segíteni, és nem tud, vagy amikor szembenéz a saját gyarlóságaival és szégyenkezik, vagy amikor rádöbben arra, hogy ő maga is mulandó, és az ő napjainak száma sem végtelen. De az élet külső kényszereinél, amik érhetnek minket, mégis sokkal fontosabb az a belső hang, ami azt követeli tőlünk, hogy a legjobbra törekedjünk, és magunkból is a legtisztábbat és a legszebbet fejtük ki. Még ezen a mércén, a szívünkbe írt igazság-vágyon is messze túlmutat az a gondolat, hogy mit mondunk majd, amikor életünk Ura elé kell állnunk, hogy ezt hoztam, Uram, ennyi lett az életem…. Mert ez a hozsánna szó, ez a kérő könyörgés, hogy „Ó, Uram, segíts most!”, valójában magának az Örökkévalónak szólt, őt szólította meg, aki mindig volt és mindig lesz, akiben nincs keletkezés és nincs elmúlás. Az „Úr” szó itt a választott nép hitének azt az Isten-nevét takarja, amely szó szerint lefordítva azt jelenti, Aki Tényleg Van. Dávid kimondta, HOGY AZ ÚR A SAJÁT NEVÉNEK SZEREZZEN DICSŐSÉGET ÉS SZERETETE LEGYEN LÁTHATÓ MÁSOK SZÁMÁRA. Tudta, ahol nincs imádság, ott az áldás is el szokott maradni. Lehetnek sikerek, lehet még hírnév is, esetleg bőséges anyagiak is, de áldás nincs rajta. Hozsannát hallunk, és hozsannát is éneklünk. Legyen ez most egészen bibliai, abban az értelemben, hogy ezt kérjük benne: „Ó, Uram, segíts most! Ó, Uram, adj most jó előmenetelt!” És ha ezt a lelki előmenetelt szívünkből kérjük, akkor meghallgatásra is fog találni, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. (Jak 5,16) Legyen példa előttünk Dávid imádsága, és hittel kérjük a mi Urunk segítségét, hogy jóra fordulhasson az életünk. Legyen látható a mi életünkön is az Úr Jézus szeretete és dicsősége minden napon.Ámen.