2023. január 31. – Kedd

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés

Jairus azt kéri Jézustól, hogy jöjjön el házukba meggyógyítani halálán lévő kislányát. Felmerül bennünk a kérdés: Miért nincs otthon ez az ember? Miért nincs ott kislánya halálos ágyánál? Miért nem marad az utolsó órákban lánya mellett? Mert illik ott lenni a haldokló mellett, hogy az utolsó pillanatig éreztessük vele szeretetünket és azt, hogy nem hagyjuk magára. Nagyon emberiek ezek a kérdések és gondolatok, van bennük igazság. Jairus azonban túllép ezen az igazságon. Azt világosan látja, hogy emberek, rokonok, családtagok már nem segíthetnek haldokló kislányán. Nyugodjon bele ebbe a helyzetbe? Dehogy, ő más lehetőséget keres, túllép az illendőségen, a szokásokon, és elmegy, megkeresi Jézust, hogy segítségét kérje, mert hiszi, hogy ő tud segíteni gyermekén.
A Jézus ruháját megérintő asszony esetében is hasonló kérdések jutnak eszünkbe. Ennek az asszonynak otthon kellett volna maradnia bajával és nem szabadott volna emberek közé mennie. De zárkózzon be ő is saját problémájának házába? Az orvosok nem tudtak rajta éveken keresztül segíteni, nem tudták meggyógyítani. Adja fel a reményt? Mondjon le végleg a gyógyulás lehetőségéről? Törődjön bele, hogy élete végéig szenvedni fog? Dehogy, ő is más lehetőséget keres. Megkeresi Jézust, mert hiszi, hogy ő tud rajta segíteni.
Kilépni az adott probléma köréből és új lehetőséget keresni. Kilépni az emberi tehetetlenség területéről és Isten segítségét kérni, aki számára nincs lehetetlen. Talán ez a tanulsága a mai evangélium mindkét történetének.