ÚTMUTATÓ  MAGYARÁZATA 2018.07.07.

JÉZUS ÍGY SZÓLT A MEGGYÓGYÍTOTTHOZ: MENJ HAZA A TIEIDHEZ, ÉS VIDD HÍRÜL NEKIK, MILYEN NAGY DOLGOT TETT VELED AZ ÚR, ÉS HOGYAN KÖNYÖRÜLT MEG RAJTAD. ( Márk 5,19)

Mai Igéből ismét tudhatjuk, hogy az Úr Jézus hatalma erősebb a Sátánénál. Jézus a Szabadító minden megkötözöttségből. Hatalma van minden betegségen, és nem hagyja magára a nyomorúságban hozzá kiáltót. 
Nézzük meg együtt történetet.
Az Úr Jézus tanítványaival este hajóra szállt a Galileai-tengeren, hogy átkeljen a túlsó partra. Heves vihar tört ki, a hajók majdnem elsüllyedtek. Jézus lecsendesítette a vihart, és tanítványai szemére vetette kicsinyhitűségüket.
Miután a vihar elállt, a hajók átkeltek a Galileai-tenger túlsó partjára. Közben nappal lett. Decapolis* területén kötöttek ki, ott, ahol tíz város volt. Az egyik azok közül Gadara, lakóikat gadarénusoknak nevezték. Egy másik városka volt Geresa, az ott lakókat meg geresénusoknak hívták. (Károli fordítás)
Amikor az Úr Jézus kiszállt a hajóból, egyszer csak elé futott egy ember. Mezítelen volt, kiáltozott, és kővel vagdosta magát. Megszállott volt, akit a Sátán, az ördögök fejedelme kerített hatalmába egy tisztátalan lélek által. Látjuk, hogy ő milyen kegyetlen gazda! Az a szerencsétlen ember sírboltokban lakott, s olyan vad és erős volt, hogy összetörte a bilincseket, és szétszaggatta a láncokat, melyekkel többször is megkötözték. Senki sem tudta megfékezni, senki sem mert a közelébe menni.
A megszállott már messziről meglátta Jézust. Tisztelettel és félelemmel közeledett hozzá, nem úgy, mint egy közönséges halandóhoz.
Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, amely az embert fogva tartotta: „Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!” Ezért hajózott hát az Úr Jézus a tenger túlsó partjára! Hogy ezt a szerencsétlent megszabadítsa.
Az ember leborult Jézus előtt, és hangosan kiáltotta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek (azaz kérlek mindenre, ami szent), ne gyötörj engem!” A Gonosz számára természetes, hogy kínozza az embert, de attól fél, hogy őt meggyötörjék. Retteg, hogy a gyötrelmek helyére kell jutnia.
Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Nem mintha nem tudta volna, kivel van dolga, de azt akarta, hogy szolgáltassa ki magát a tisztátalan lélek.
Az így felelt: „Légió* ( egy légió 6000 fő) a nevem, mert sokan vagyunk.” Ebből kitűnik, hogy az ördögök olyanok, mint a katonák: állandóan hadat viselnek Isten, Isten Fia, az evangélium, s azok ellen, akik Istent őszintén szolgálják. Ellenük kell Isten gyermekeinek állandóan harcolniuk (Ef 6,12).
Alázatosan kérték tehát a tisztátalan lelkek, hogy Jézus ne űzze el őket arról a vidékről. A hegyoldalban, a víz mellett mintegy kétezer disznóból* álló nyáj legelt. Kérték, hadd menjenek a disznókba. Tehát nem egy másik emberbe, hanem tisztátalan állatokba. Jézus ugyanis sohasem engedte volna meg, hogy megint egy embert kerítsenek hatalmukba. S az, hogy a disznókba mennek, az ottani lakosságot kegyetlenül károsítja, amint látni fogjuk…
Jézus beleegyezett. Így a gadaraiak láthatták, hogy a gonosz hatalmak milyen kegyetlenek és könyörtelenek. A tisztátalan lelkek kijöttek az emberből, és beköltöztek a disznókba. Azok megvadultak, a meredekről a tengerbe rohantak, és belefulladtak a vízbe.
A disznópásztorok a városba futottak. Mindenfelé újságolták a hírt.
A város és a környék lakói, egész biztosan a disznók gazdái, kijöttek, hogy lássák, mi történt. Közben a tisztátalan lelkektől megszállott ember felöltözve ült Jézus lábánál, és eszénél volt. Amikor az emberek ezt meglátták, megteltek tisztelettel Jézus hatalma miatt. A pásztorok még egyszer elmondták, hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal.
A gadaraiak Jézust okolták a disznók elvesztése miatt, és tisztelettel bár, de kérték, hogy távozzék el a határukból. Talán attól is féltek, hogy még több büntetés éri őket bűnös életük miatt. Az ördögök pedig elégedettek lehettek, hogy az embereket távol tudják tartani Jézustól.
Az Úr Jézus engedett a kérésnek, és elindult a hajóhoz. A megszabadult ember kérlelte, hadd mehessen vele. Legszívesebben örökre Szabadítója mellett maradt volna. De Jézus mást tanácsolt: Menjen haza az övéihez, és vigye hírül nekik, milyen nagy dolgot tett vele az Úr, és hogyan könyörült meg rajta.
Az ember engedelmeskedett. Mindenkinek elmondta, hogyan szabadította meg őt Jézus a tisztátalan lelkektől. Nem a Sátán többé a gazdája – szereti Jézust, az Isten Fiát!
Az Úr Jézus pedig átkelt hajón a túlsó partra, ahol Kapernaum városába ment.
Ma is átélhetünk szabadításokat gyógyulásokat hit által, mert az Úr Jézus névében erő és hatalom van, ami örök. A megszabadítottak feladata a szabadítás örömhírének hírdetése.
IMÁDSÁG: Uram, hálát adok, hogy meg tudsz minket is szabadítani, különböző rabságunkból, függőségünkből és a gonosz lélek hatalmától. Hisz ő az igazi rabtartó. Könyörülj meg mindazokon, akik, szabadulásra vágynak és hozzád kiáltanak, a te nagy nevedért hallgasd meg őket. Ámen