2022.12.31.  ÚTMUTATÓ  MAGYARÁZATA!

MAJD HOZZÁTETTE JÉZUS: A SZOMBAT LETT AZ EMBERÉRT, NEM AZ EMBER A SZOMBATÉRT. (Mk 2,27)

Ebben az evangéliumi történetben a tanítványok szombaton, azaz a nyugalom napján, gabonaföldeken haladtak át, és útközben tépdesni kezdték a kalászokat, ami munkának számított. Az Ószövetségben pontosan meg volt határozva, törvénybe foglalva mit nem szabad tenni a nyugalom szombat napján ez 39 tilalmat jelentett. Farizeusok igyekeztek betartani és betartattni. Tanítványok mivel tépdesték a gabonát, ez munkának számított.. Ezért a farizeusok, akik az isteni törvény őrei voltak akkoriban, védelmükbe vették a nyugalom napját, a szombatot, mert mindez szombati napon történt, és azonnal kérdőre vonták Jézust: A tanítványaid, a nyugalom napján, szombaton, amikor semmit sem lehet tenni, miért tépdesik a kalászokat?Jézus védelmébe veszi a tanítványokat, mert a törvény, a szombat, a nyugalom napja van az emberért és nem fordítva.Jézus jött és betöltötte a törvényt és tudjuk, hogy szombat napján gyógyított Jézus betegeket. Isten minden parancsolatja – beleértve a Tízparancsolatot is – Isten rendjét szolgálja ebben a világban. Nem véletlen, hogy a Tízparancsolat bevezetése is erre a szabadító Istenre utal: „Én az Úr vagyok, a Te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából…” (2Mózes 20,2) Majd ezután következnek a parancsolatok. A negyedik parancsolat, a nyugalom napja megszentelésének indoklásában is ezt olvassuk, amely először a teremtő Istenre, másodszor pedig – a törvény ismétlésében – a szabadító Istenre utal (5Mózes 5,12–15). A szabadító Isten nemcsak azért adta a törvényt, 4-dik parancsolat szerint "SZENTELD MED AZ ÜNNEPNAPOT" hogy azt pusztán szó szerinti értemben megtartsuk, egyfajta rabszolga lelkülettel, hanem még inkább azért adta a törvényt, így a nyugalom napját is, hogy részesüljünk annak öröméből. Például a nyugalom napjának megszentelése kapcsán: A nyugalom napja arra utal, hogy a hat nap munka után adatik a hetedik nap.Sőt az újszövetségi gondolkodás szerint, Jézus Krisztus feltámadása után, vasárnap ünnepeljük ezt a napot, a hét első napján; hirdetve, hogy mindent megelőz a nyugalom napja, mindent megelőz az Isten szabadító irgalma, és mi ebből az irgalomból fogunk élni a hétköznapon is.A nyugalom napja az öröm ideje, amikor az Isten színe előtt megállunk, amikor az Istennel közösségben vagyunk, amikor megnyugszunk, amikor letesszük a terheket, amikor elcsendesedünk, amikor az örökkévalóság távlataiba kerül az életünk, amikor a mennyei világ gazdagságából részesülünk. Ilyenkor jelen vagyunk Isten számára, hogy jelen lehessünk egymás számára is. Ilyenkor kiszakadunk a gürcölésből és gyakorlatilag a mennyei világ öröméből, bőségéből kapunk előízt, hogy aztán legyen erőnk, krisztusi módon, a hétköznapokhoz. Szabadító Istenünk van, aki azért adta a törvényt, a parancsolatokat, hogy azokat megtartsuk, mert azok az életünk kiteljesedését szolgálják, bennünket védenek. Jézus pedig, aki vasárnapra, a hét első napjára virradóan támadt fel, hív a vele való ünneplésre. Azt akarja, hogy örvendjünk győzelmének. Vállalja, hogy átveszi tőlünk a hét terheit, s megújítja erőnket csupa irgalmából. Mindnyájyunkat hív ünnepi asztalához!Áldást készít az Úr a nyugalom napján, és részesülhetünk ebből, ha komolyan vesszük. Igyekezzünk időt szánni arra, hogy a nyugalom napján figyeljünk az Istenre, mert van szava ma is hozzád! Ámen.