ÚTMUTATÓ MAGYARÁZATA 2019.04.27.

ÁLDOTT AZ ISTEN, A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS ATYJA, AKI MEGÁLDOTT MINKET MENNYEI VILÁGÁNAK MINDEN LELKI ÁLDÁSÁVAL KRISZTUSBAN( Efézus 1,3 )Pál apostol nagy szeretettel és hatalmas áldások ígéretei között köszönt minket is. Nem csak földi, de LELKI áldásról is beszél. Isten dicsőítésével kezdi, és mint vezérmotívum ez vonul végig az egész levélen. ISTEN DICSŐSÉGE GAZDAGSÁGÁT LÁTJA, ez örvendezéssel tölti el és bizonyságtételre: magasztalásra és hálaadásra késztet. Azt, amit lát, „LELKI ÁLDÁS ”-nak nevezzük .Vannak a gondviselés Istennek is áldásai, az eső, a mindennapi kenyér, de itt elsőrendűn az ÜDVÖSSÉGRE vonatkozó áldásokról van szó, MELYEKET a SZENTLÉLEK TESZ HOZZÁFÉRHETŐVÉ a HÍVEK SZÁMÁRA. Isten Krisztusban áldotta meg őket. Nélküle semmi, Vele minden az övék. A „mennyei helyeken” van ebben részük (3. v.) Krisztus elhagyva a földi élet birodalmát, most egy más, mennyei szinten él (1:20). Amennyiben övéi is feltámadtak Vele, ők is birtokosai ennek az életnek (2:6; Kol 1:12). Ezért az ő tulajdonképpeni életük, amit most hitben élnek, már azzal a mennyei, tehát síron túli élettel azonos. A „KRISZTUSBAN ” kifejezésnek itt és az egész levélben különleges jelentése van. Krisztus úgy körülfogja az egyháznak, a maga testének igazi életét, hogy annak tagjai Vele szoros lelki közösségben, valósággal Benne élnek, mint egy „inkluzív személyiségben” (Gal 2:20) "ÉLEK PEDIG TÖBBE NEM ÉN, ÉL BENNEM A KRISZTUS..." Istennek az volt a kifejezett akarata, hogy sok fia legyen, minden népből és nyelvből, hogy ő azoknak Atyjuk, megváltó Istenük lehessen. Miért határozott így? „KEGYELME DICSŐSÉGÉNEK MAGASZTALÁSÁRA, mellyel megajándékozott minket a Szeretettben”(6. v.). Egyesek szerint: bennünket, akik utálatosak voltunk undok vétkeink miatt, szeretetre méltókká tett ama Szeretettben. Ennék a szeretetnek miértjét is megnevezi, amikor ezt mondja: „kegyelme dicsőségének dicséretére”. És valóban ilyesmit kíván tőlünk Isten kegyelme dicsőségével kapcsolatban. A LELKI áldásokat, a felsorolt hittényeket, a fiúvá fogadtatásunkat, a bűnbocsánatot, azért ajándékozta nekünk Isten, HOGY KEGYELMÉNEK HÍRE LEGYEN, dicsősége kinyilváníttassék, ismert legyen. A világban azonban, mondja Kálvin, Isten dicsősége elrejtetik, vagy csak nagyon töredékes módon nyilvánul meg. Isten azonban „jelt ad” a világnak az Ő dicsőségéről azáltal, hogy övéi életét kegyelmesen megújítja, mássá, szeretetteljessé teszi. Ezért vannak ők maguk (Mt 5:16), ezért van az egyház, istentisztelet, minden szolgálat, hogy „az Úrnak dicsőség adassék, az Ő szent neve magasztaltassék”, miként a zsoltáros mondja. Az egész szakasz értelmét meghatározza az, hogy Isten nevéhez mindig hozzátéve találjuk ezt a kiegészítést: „a Jézus Krisztus Atyja”. Így Isten neve nem fogalom marad csupán, hanem olyan életvalóság lesz, aki közel jött és hozzáférhető lett az igében, a kijelentésben, a Fiúban. Aki őt látja, látja az Atyát. Ahogy az apa élete a fiú életét, egész lényét meghatározza, ugyanúgy Isten is övéiét. Ezért a jeladásunk arról, hogy mindezt értjük és tudjuk, nem lehet más, mint: a dicsőítés, ami nem más, mint válaszadás Isten kezdeményező tettére, kifejezésre juttatása annak, hogy övéi vagyunk és nem akarunk máséi lenni.MINDENNEK ALAPJA ISTEN SZERETETÉBEN VAN. Isten kegyelme megnyilatkozásának valóságos ráadása, hogy a bűnbocsánat mellé: bölcsességet és belátást, értelmet is ajándékoz, mellyel megragadhatjuk „akaratának titkát” Ez az ismeret „üdvősség ismerete” (Lk 1:77), ami a kiengeszteltetés odaajándékozásából, a bűnbocsánat feletti örvendezésből és Isten dicsőségének magasztalásából áll.Ámen