Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő” (2Móz 15:1).Ez az ének és az a nagy szabadulás, amelyre ez emlékeztette őket, olyan mély benyomást tett a népre, amelyet soha senki és semmi sem törölhetett ki emlékezetükből. Izrael prófétái és énekesei korszakról korszakra visszhangozták ennek az éneknek a szavait, amelyek bizonyságot tesznek arról, hogy egyedül Jahve az ereje és szabadítója a benne bízóknak. Ez az ének nemcsak a zsidó nép tulajdona. Előre mutat az igazság ellenségeinek pusztulására és Isten Izraelének a végső győzelmére. Patmosz prófétája látta a fehér ruhába öltözött sokaságot, amely kivívta a „győzelmem” és az üvegtenger partján, kezükben Isten hárfáival énekelték „Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét” (Jel 15:2-3).Énekelik vala Mózesnek, és a Báránynak énekét. – Lehetetlen lefesteni azok élményét, akik életben lesznek abban az időben, amikor a csapások friss emléke keveredik a mennyei dicsőség képeivel. Ezek az emberek az Isten trónjáról ragyogó világosság fényében fognak járni. Az angyalok által folytonos kapcsolat lesz a menny és a föld között. Eközben a gonosz angyalokkal körülvett és az önmagát Istennek nevező Sátán mindenféle csodát visz majd végbe, hogy elhitesse, ha lehet, még a választottakat is. Isten népe nem csodákban látja biztonságát, hiszen Sátán képes minden lehetséges csoda utánzására. Isten próbára tett népe a 2Mózes 31,12-18. verseiben olvasható jelben találja majd erejét. Az élő igére kell alapozniuk – „Meg van írva”. Ez az egyedüli alap, mellyen biztonságban állhatnak.János bepillantast kapott és láthatta... Énekelik vala Mózesnek, és a Báránynak énekét... – Lepergette János előtt a gyülekezetnek a világi hatalmakkal vívott utolsó küzdelemit, de azt is megengedte neki, hogy lássa a hűségesek végső győzelmét és szabadulását. János szemtanúja volt a gyülekezetnek a fenevaddal és képével vívott élethalál harcának, s azt is látta, hogy elrendelték, hogy mindenki halálbüntetés terhe mellett köteles imádni a fenevadat. De túltekintve a harc zaján és füstjén, sokaságot látott állni a Báránnyal a Sion hegyén, akik a fenevad bélyege helyett az „Atya nevét viselik homlokukon”. S ismét látta azokat, akik legyőzték a fenevadat és annak képét és nevének számát, ott álltak hárfákkal az üveg tengeren. Mózesnek és a Báránynak énekét énekelték.Ezeket a tanításokat a mi okulásunkra jegyezték fel. Istenre rögzítsük hát a hitünket, mert olyan idők állnak közvetlenül előttünk, amelyek próbára teszik majd az ember lelkét. Krisztus, amikor az Olajfák hegyén beszélt, felsorakoztatta azokat a félelmes csapásokat, melyek második eljövetlét előzik meg. „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete” (Mát 24,6-8). Bár ezek a jövendölések részben beteljesedetek Jeruzsálem pusztulásakor, de annál inkább vonatkoznak az utolsó időre, a mai kor embereire. Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne mindennemű közösséget a világgal, akkor a fénylő és dicső nap hajnala virradna rá. Az Istentől nyert ígéretei örök időkre szólnak. Örök gyönyörre, örök örömre. Az igazság elhalad azok mellett, akik megvetik és elutasítják, de végül diadalt arat. Ámen