ÚTMUTATÓ  MAGYARÁZATA 2018.08.05.

HIGGYÉTEK, HOGY MINDAZ, AMIT IMÁDSÁGOTOKBAN KÉRTEK, MEGKAPJÁTOK, ÉS MEGADATIK NEKTEK. (Márk 11,24)

Isten az Igén keresztül szól az emberhez, az imádságban viszont az ember beszél Istenhez. A Biblia egyik legnagyobb tanítása az, hogy az ember Isten elé állhat és elmondhatja hálaadását vagy könyörgését a meghallgatás reményében. Az előfeltétel csupán annyi, hogy hinni kell Istenben, abban, hogy Ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik (Zsid 11,6). Ebben az értelemben maga Jézus is biztatott az imádkozásra (Mt 7,7kk; Jn 16,23k), de az ÓSZ is tartalmaz ilyen biztatást (Zsolt 50,15). Az imádság lehet egy embernek a spontán megnyilatkozása, olykor egy sóhajszerű fohász: »Szabadításodra várok, Uram« (1Móz 49,18). Rendszerint a félelem, a nyomorúság indítja a szenvedő embert az ilyen fohászkodásra, pl. Anna könyörgése (1Sám 1,9kk), a beteg Ezékiás imája (2Kir 20,2), a tanítványok jajszava a tengeren (Mt 8,25) stb. A hála érzése ugyanígy indíthat imádságra (2Móz 15,21; Lk 17,15k;ApCsel 3,8). Az ÓSZ nagy emberei minden fontos tettük alkalmával Istentől kértek segítséget: Sámuel (1Sám 8,6), Illés (1Kir 17,20), Nehémiás (Neh 1,4). Maga Jézus is gyakran imádkozott csodatettei előtt (Lk 9,16; Jn 11,41k; vö. Mt 17,21), de az apostolok is (ApCsel 1,14; 9,40). A gyülekezetnek éltető eleme volt az imádság (ApCsel 2,46; 4,24k), és imádságukba belefoglalták a hálaadást, az egymásért, más gyülekezetekért, sőt a világi felsőbbségért való könyörgést is (Ef 6,18k; Fil 4,6; Kol 4,2; 1Tim 2,1; vö. Jer 29,7). Pál apostol ismételten említi, hogy ő is imádkozik a gyülekezetekért (Fil 1,3-9;Kol 1,3.9)
Jézus biztatása az volt, hogy »mindazt, amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok« (Mt 21,22). Ennek ellenére megtörténik, hogy nem teljesedik az imádságunk, s ennek többféle oka lehet. Elsősorban a hit nélkül való, a gépies, az önző imádkozás, ha nem jól kérjük azt, amit kérünk (Jak 1,6; 4,3). Azután az, hogy Isten jobban tudja, mikor és mire van szükségünk. Pál apostol háromszor könyörgött azért, hogy »a testébe adott tövistől megszabaduljon« (2Kor 12,7kk), és ezt nem kapta meg, hanem kapott kegyelemből erőt a próbáltatás elviselésére. Maga Jézus is a Gecsemáné-kertben gyötrődve, először azt kérte, hogy ha lehet, múljék el tőle a keserű pohár, de aztán volt ereje hozzátenni, hogy ne úgy legyen, ahogyan ő akarná, hanem ahogyan az Atya (Mt 26,39). Az egyéni imádságok közt különösen fontos helyet foglal el a közbenjáró imádság. Jézus tanította imádkozni a tanítványit. Most pedig minket is tanít. Éljünk a az imádság lehetőségével, mert imameghallgató Urunk van, akinek a szíve megindul a hozzá fohászkodóhoz és gondja van rá. 
IMÁDSÁG: Uram, köszönöm, hogy te adsz élő hitet, hogy beszélő viszonyba lehetnek Veled a tieid. Taníts minket is jól imádkozni. Ámen