Nagyon sokszor az életben azt látjuk, hogy Isten kivár. Addig vár, míg a rossz még rosszabbra fordul. Megvárja, amíg a határainkhoz érünk, és azt nem mondjuk: „Istenem, nem megy! Már mindent megpróbáltam, de nem sikerülnek a terveim!” - - Tapasztaltátok már, ezt a pontot? Megéltétek - e már a kétségbeesést, a tehetetlenséget? - Mert ez a pont volt az, amikor Isten következett, és azt mondta: „Végre! Erre vártam, hogy szólíts: Segíts Istenem! Vártam, hogy beismerd, tehetetlen vagy. - - Akkor, Én a te Istened, örültem annak, hogy kérsz, és Én tehetek érted valamit! - - Zakariás és Erzsébet életében is bekövetkezett a nagy változás: - - „Heródesnek Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak. Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének… Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért jöttem, hogy meghozzam neked az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.”… Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.” ( Lk 1, 5 – 25 ) - Ha Istentől választ szeretnénk kapni vagy válasz várunk az imádságainkra, akkor kitartóan kell imádkoznunk. Ha nap - mint nap, egy nagy Isten dicséret, magasztalás, hála és imaáradat lesz bennünk, akkor annak ereje majd áttöri a mennyet, és akkor már Isten cselekedete meg tud valósulni életünkben, és megtörténik a csoda. A jelen helyzet is szerintem ilyen. - Isten arra vár, hogy mondjuk ki: „Nincs erőnk, nincs türelmünk, nincs békénk, kevés a szeretetünk. Ha a problémáinkat, bajainkat már nem tudjuk kezelni, akkor jön az Isten, és segít. Vegyük észre, hogy az igazi öröm mindig az, amit az Istentől kapunk.Istenünk! Köszönjük a szeretetedet, megbocsátásodat, és minden segítségedet!