Az első hazugság, amit a sátán Ádámnak és Évának mondott, mindannyiunk egóját célozta meg: „olyanok lesztek, mint az Isten” (1Mózes 3:5). A ravasz ősi kígyó félrehúzta a mennyei trónterem elől a függönyt, és ősszüleinknek bepillantást nyújtott a hatalomba és a dicsőségbe – ők pedig rögtön rászoktak. Azóta mindannyian függők vagyunk! Ha már töltöttél valamennyi időt olyanok társaságában, akik felfelé igyekeznek a társadalmi ranglétrán, és mindig nagy nevekre hivatkoznak, akkor belátod, hogy az emberi természet nem sokat változott, most is arról szól, hogy a csúcson akarunk lenni. A megfelelő viselkedés sokszor eljuttathat oda is, ahová a pénz önmagában nem tud, ezért órákat lehet venni, ahol megtanulható a „hatalmi pozíció viselkedésmódja”. Olyanokat tanítanak, hogy ne nyújtsd oda a tányérodat a pincérnek, vagy ne hajolj le a leejtett evőeszközért. Lényegében ahhoz, hogy biztosítsd helyedet a felfelé törekvés létráján, a legfőbb szabály, hogy soha ne hajolj meg! Azért se, hogy segíts az emberek szükségeit betölteni, hogy elismerd tévedéseidet, vagy, hogy adj valamit azoknak, akik nem tudják ezt visszafizetni. A hatalomvágy rávesz, hogy magadat másoknál jobbnak tartsd, és visszatart attól, hogy másoknak szolgálj. Hajlamossá tesz a hízelgésre, ellenáll az őszinte tanácsoknak, elszigetel és kerüli a felelősségre vonhatóságot. Minden nap találkozhatsz vele az olyan apró dolgokban, mint például, hogy sosem dicsérünk meg olyanokat, akik alattunk állnak, nehogy „elfeledkezzenek arról, hol a helyük”; vagy szeretetlenül és udvariatlanul bánunk házastársunkkal, nehogy elveszítsük legfontosabb fegyverünket: az irányítást; vagy a becsvágyunkat a becsületesség elé helyezzük; vagy megtagadjuk a másiktól az intim közeledést, hogy ezzel büntessük vagy manipuláljuk. Az ilyen hatalmi játszmák arra vannak kitalálva, hogy a mások kárán szerezzük meg magunknak, amit akarunk. Ezért figyelmeztet a Biblia: „Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi” (Példabeszédek 29:23).