Az egyik kerületet elborította a füst, 18 ember meghalt, és 850-et letartóztattak utcai zavargás miatt. Jon Walker így ír az esetről: „Apám, az egyik kormányhatóság különleges ügynöke, mellettem ült, amikor a televízióban néztem az erőszakos megnyilvánulásokat. Csak úgy mellékesen megjegyezte: »Amúgy ma pont ide vagyok beosztva.« »Miért mész oda? Mondd, hogy nem tudsz menni… kérd át magad máshová!« – mondtam. Rám nézett, és így szólt: »Miért ne mennék? Ez a dolgom.«” Walker így folytatja: „Ez afféle ráébredős pillanat volt számomra. Hát persze, hogy megy. Teljesíti a kötelességét. Vállalta, hogy ott lesz, ahol lennie kell, bármilyenek is a körülmények. Ugyanígy repült el a hidegháború idején is felderítői küldetésekre… ugyanígy készített képeket kubai rakétakilövő állomásokról… ugyanígy állt mellettem éjjel-nappal egész életében. Abban a pillanatban megértettem életpéldáját. Megértettem, mennyire fontos vállalni a kötelességet a nehézségek ellenére is, akkor is, ha józan ésszel felfoghatatlannak tűnik. Apám többet mondott azzal, amit tett, mint azzal, amit mondott. Példája megmutatta, hogyan működik Isten egy ember életében.” Kérdés: Mi lenne, ha az emberek a példádat követnék a tanácsaid helyett, amikor munkaerkölcsről, internet használatról, becsületes üzletvezetésről van szó, vagy arról, hogyan bánsz a családoddal? Légy őszinte! Pál mindannyiunk elé kihívást állít: „légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban” (1Timóteus 4:12). Titusznak ezt mondta: „te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot” (Titusz 2:7). Ha azt gondolod, hogy ez nagy feladatnak tűnik – nos, igazad van. De „az ő [Jézus Krisztus] isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való” (2Péter 1:3). Vele teljesíthető ez a nagy feladat.