Légy elkötelezett mások felé!
„Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van…” (1János 4:7)

A Biblia világosan tanít arról, hogy helyesen értékeljük önmagunkat, de az én-központúságot elítéli. Amikor Jézustól megkérdezték, hogy mi a legnagyobb parancsolat, ő ezt mondta: „szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Márk 12:30-31). Ha folyton csak magunk körül forgunk, elveszítjük az élet értelmét, ami az, hogy szeressük és szolgáljuk Istent, és szeressük és szolgáljuk embertársainkat. 2003-ban a „Hardwired to Connect” [Kapcsolatra programozva] című tanulmányban 33 tudós közzétette azt a felfedezését, hogy biológiailag úgy vagyunk felépítve, hogy létezésünk értelmét csak kapcsolatok által találjuk meg. Chuck Colson mondta: „Csaknem nyolc évtizedet éltem már, így bátran merem ezt állítani. Az a legnagyobb öröm számomra, ha másoknak adhatom magam, és láthatom, hogy ezáltal növekednek. Ezt nem lehet felfedezni elkötelezettség nélkül. Először akkor tanultam erről, amikor láttam, ahogyan szüleim haldokló nagyszüleimet gondozzák otthonunkban… Később a tengerészgyalogságnál láttam ugyanezt. Nem lehet a rád bízott 45 emberrel harcba menni, még ha ki is képeztek a parancsnokságra, ha nem vagytok elkötelezve egymás iránt. Ha a melletted álló bajtársad nem fedez, a biztos halálba mész… Azzal, hogy feladta az elkötelezettséget, narcisztikus kultúránk éppen azt veszítette el, amit olyan kétségbeesetten keres: a boldogságot. Elkötelezettség nélkül egyéni életünk meddő és terméketlen lesz. Elkötelezettség nélkül az életünkből hiányozni fog az értelem és a cél. Végtére is, ha semmi sincs, amiért érdemes lenne meghalnunk, akkor semmi olyan sincs, amiért érdemes élni. Jézus azt tanította, hogy a bővölködő életet egyedül úgy lehet elérni, ha meghalunk az önérdeknek, és teljesen átadjuk magunkat Istennek és azoknak, akiknek szükségük van arra, amit Isten nekünk adott.”