Imádkozom érted
„… könyörögtem érted…” (Lukács 22:32)

Nincs annál erőteljesebb kifejezése szeretetünknek, mintha azt mondjuk valakinek: „Imádkozom érted”! Az erőtlen vallásosság nagy tragédiája, hogy nem ismeri az imádságban rejlő hihetetlen erőt. Az imádság megindítja Istent! Márpedig, amikor Isten mozdul, akkor emberek és helyzetek megváltoznak! Jézus azt mondta Péternek: „… a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” (Lukács 22:31–32). Isten pedig meghallgatta azt az imát! Annak ellenére, hogy Péter megtagadta Krisztust, végül mégis ő lett a világtörténelem legnagyobb lelki ébredésének egyik vezéralakja, és a Biblia két könyvének szerzője. Csak az örökkévalóság fogja megmutatni, hány élet menekült meg, hány szolgálat állt helyre imádság által. Az imádságban nincs távolság. Az imádságban bármely helyzetbe beléphetünk, bármikor, bárhol a földön, hivatkozva az ígéretre: „… higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Amikor a filiszteusok meg akarták semmisíteni Izráelt, Sámuel ezt mondta: „… imádkozni fogok értetek az Úrhoz” (1Sámuel 7:5). Az eredmény? „… előrenyomultak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izráellel. Az Úr azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a filiszteusok fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől. (1Sámuel 7:10). Talán erre gondoltak a régiek, amikor azt mondták: „Vihart keltünk az imádságainkkal!” Isten meghívásra jön. Imádságaink nyitnak neki ajtót. Ha bármikor Jézus nevében imádkozunk, a Szentlélek felhatalmazást kap, hogy véghezvigyen olyan dolgokat az érdekünkben, amelyeket másként nem lehet elérni. Ne feledd ezt, ha legközelebb azt mondod valakinek: „Imádkozom érted”!