Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vesszõd és botod megvigasztal engem. (Zsolt 23,4)

Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak. (2Kor 4,8-9)

Olvasmányok: Jel 1,(1-2)3-8 és 1Móz 17,1-14

Január 29.

Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak. 2Kor 4,8-9

Pál apostolt súlyos kritikával illetik Korinthusban. Az egyik vád az apostollal szemben, hogy a fellépése, megjelenése nem mutatós, és a láthatatlan üzenet, Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése pedig zavart kelt a hallgatóságban. A mennyei erõrõl, gyõzelemrõl prédikál, miközben megjelenése gyengeségrõl, bizonytalanságról tanúskodik. A kijelölt ige elõtti versben Pál éppen errõl az ellentmondásos, de világosan érthetõ helyzetérõl beszél. A cserépedény kopott, töredezett, nem mutatós használati eszköz, mégis olyan kincseket õriz, mint amilyen az erõ, a szeretet, a békesség, az élet és az üdvösség.
Gyermekkoromban nagymamám komódján egy öreg csuporban gyûjtöttük a vásárlásokból megmaradt 10-20 filléreseket. Amikor megtelt a bögre, kiürítettük az aprópénzt és egy valódi "kincs" - egy általam kiválasztott játék -, boldog tulajdonosa lehettem.
Nem a külsõség, hanem a tartalom valóságos értékére kell figyelnünk az egyházi életben is.
Isten igéje szembesít bennünket: van-e kincs életünk cserépedényében? Hogy gyenge, törékeny edények vagyunk, ez vitán felül áll. De a rendkívüli erõ - Isten ereje a Szentlélek által - nem formához, az anyag minõségéhez vagy külsõségekhez kötött hatalom. Nem külsõségeiben csillogó, díszes látványosság hanem "cserépedénybe" költözött felfoghatatlan értékû kincs. Ez az ajándék arra ösztönöz, hogy mindenkor, mindenhol Isten szeretetének csodáit ne csak õrizzük, hanem a nélkülözõket segítsük általa. "Inkább legyünk cserépedény kinccsel, mint üres ékszerdoboz" - hallottam egy régi prédikációban.
Gondoljunk a bennünket körül vevõ világra: mennyire meggyõzõen kínálnak boldogságot ígérõ, mégis értéktelen, elõbb-utóbb a szemétben landoló tárgyakat.
Keresztyén életünk inkább arról szóljon, amit az apostol szívünkre helyez: Istentõl kérhetjük az erõt hitet hogy egyéni és gyülekezeti életünkben szorongattatás kétségeskedés, megaláztatás, magányosság, súlyos megpróbáltatások - betegség, gyász, munkanélküliség, súlyos megélhetési problémák - közben is arra koncentráljuk, hogy Isten általunk akarja képviseltetni magát világunkban.
Amit mi adhatunk kacatok közt, igaz értékek nélkül szomorkodóknak: Jézus Krisztus valóságosan jelenlévõ,- hittel átvehetõ-, reménységet, gyógyulást, új életet formáló szeretet-kincse.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.