Jézustól tanult imádság (1)
„Uram, taníts minket imádkozni…” (Lukács 11:1)

A tanítványok hallották Jézust imádkozni, és ez arra indította őket, hogy ezt kérjék: „Uram, taníts minket imádkozni!” Nem valószínű, hogy Jézus egy gépiesen ismételt imádságra akarta volna őket tanítani, hiszen csak nemrég mondta nekik: „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg” (Máté 6:7).

Válasza nem egy imádság-recept volt. Az imádság erőteljes és hatékony alapelveire tanította őket. Nézzük meg, mi hogyan hasznosíthatjuk ezeket. William Barkley mondta: „Az Úrtól tanult imádságnak két nagy része van: az első Istent tiszteli, a második a mi javunkra van. Ha az első részt tiszteletben tartjuk, a második rész garantált.” Az első rész így kezdődik: „Mi Atyánk”. Az imádság Isten családja minden tagjának adatott együtt és személyenként is. Jézus többes számot használt, hogy jelezze, az imádság együttműködést kíván, másokkal együtt és másokért imádkozunk, nem csak magunkért, és nem csak egyedül. Arra is tanít, hogy hatalmas erő van a közösen, egyetértésben mondott imádságban (ld. Máté 18:19).

Mielőtt bármit is kérnénk, el kell ismernünk Isten atyaságát, hiszen az imádság:
a) kapcsolat kérdése. Beszélgetés az Atya és gyermekei között. Kik az ő gyermekei? Akik megváltattak egyszülött Fia vére által, és ezt hittel el is fogadták. A megváltás nyitja meg az utat ahhoz, hogy bizalommal jöhessünk Isten elé imádságban. Az imádság ugyanakkor:
b) engedelmesség kérdése is. Jézus tanítványai megértették, hogy az Atya családfő, és ez hatalmat és tekintélyt jelent. Az imádság nem próbálkozás, hogy rávegyük Istent, értsen egyet a mi akaratunkkal, hanem önmagunk alárendelése az ő Igéjének és akaratának. Isten nem engedékeny szülő, aki elkényezteti gyermekeit – ígéreteit viszont mindig megtartja.