Ma Vízkereszt ünnepe van. Parancsolt ünnep. Ez az ünnep Urunk megjelenésének az ünnepe, melyet görögül, epifániának nevezünk. Vízkeresztkor azt ünnepeljük, hogy az Isten dicsősége mindenki számára kinyilvánul, és látható. A napkeleti bölcsek, valószínűleg mezopotámiai csillagászok voltak, akik látták az égi jelenséget napkeleten, és következtettek az általuk is ismert messiási jóslatokról, hogy a zsidóknál megszületett az új király, aki meg fogja határozni a világban élő emberek életét. Tehát, vállalkoztak a fáradságos útra, hogy hódoljanak az új Király előtt. A csillag, Jeruzsálembe vezeti őket, de a királyi palotába, nem találnak újszülött királyt, csak egy hatalmát görcsösen féltő öreg királyt, Heródest. Viszont útba igazítást kapnak, hogy akit keresnek, azt az új királyt Betlehemben keressék. Meg is lett az eredménye a keresésüknek, mert Betlehemben, a kis faluban megtalálták, majd leborulva imádták. Kérdés: merünk - e újat kezdeni Istennel? Merünk - e égi jeleket találni életünk küzdelmeihez? Ha felmerül egy akadály, mint amilyen a Bölcseknél, akkor látjuk - e, hogy az el akar elválasztani Istentől? Van - e bátorságunk hozzá, hogy keressük tovább Jézust? Életünkben tapasztaljuk mindannyian, hogy Istent megtalálni nem is egyszerű, mert aki elkezdi keresni Istent, annak sok nehézséggel kell megküzdeni. Amikor pedig rátalálunk, akkor pedig nehéz észrevenni, hogy meglássuk azt, hogy Jézusban a minket szerető Isten jött el hozzánk. De, amikor felismerjük, akkor már nyissuk ki a „kincsesládánkat”, a szívünket, és adjuk át belőle a legdrágább ajándékot, a szeretetünket.
Istenünk! Köszönjük a szeretetedet, és a kapott jeleket! Kérünk adj tiszta lelki látást, bölcsességet, és bátorságot, hogy a kapott égi - földi jelek által eljussunk Fiadhoz, Jézus Krisztushoz, és ne rettenjünk vissza az áldozattól, melyeket meg kell tennünk ahhoz, hogy elérjünk Jézushoz! Menjünk szívesen ahhoz, a Jézushoz, aki szeretetet, és életet ad nekünk!Ámen.