Titkok őrzője

Imádsággal és csomagolással töltötte utolsó előtti napját a Vatikánban XVI. Benedek pápa, aki lapzártánk idején tartja utolsó nyilvános audienciáját. A Szentszék szóvivője elmondta: döntés született arról, milyen cím illeti meg lemondása után a pápát. Eszerint XVI. Benedek az „emeritus pápa” titulust viseli majd, és megtartja pápai nevét, továbbá a jövőben is „Őszentsége” megszólítás jár majd neki. Viselheti az egyházfőnek járó fehér reverendát, de a mártírok vérét jelképező piros lábbeliről le kell mondania. A pápa döntött arról is, hogy a konklávé már az eredetileg kijelölt március 15-e előtt összeülhet, továbbá elrendelte, hogy a bíborosoknak egyenként engedelmességi fogadalmat kell tenniük az új pápa előtt. A lassan tisztázódó formalitásoknál nagyobb kérdés azonban, hogy mit kezd a bíborosi testület azzal az erkölcsi-spirituális válsággal, ami XVI. Benedek pápaságának utolsó hetében minden eddiginél jobban megrázta a római katolikus egyházat.

A dráma a La Repubblica február 22-ei, pénteki számában megjelent tényfeltáró riporttal kezdődött. A mértékadó olasz napilap szerint tavaly áprilisban a pápa által a Vatileaks-ügy kivizsgálásával megbízott három bíboros megrázó jelentést tett le az egyházfő elé. (A vizsgálóbizottság vezetésével XVI. Benedek Julian Herranz bíborost bízta meg. Herranz az Opus Dei rend legmagasabb rangú tagja, és korábban hosszú időn át a szervezet alapítójának, Josemaría Escrivá-nak a személyi titkára volt.) A 300 oldalas dokumentum szerint a Vatikánt egy „homoszexuális maffia” uralja, amelynek tagjai egymást segítik befolyásos pozíciókhoz a Kúria intézményeiben. Az érintett magas rangú egyházi személyek közül azonban életvitelük miatt többen zsarolhatóvá váltak, és emiatt a Vatikánt kívülről is fenyegetések érhetik.

A bíborosi vizsgálóbizottság jelentése a hírek szerint egyetlen példányban készült, és azt a pápa saját biztonsági széfjében őrzi. Tekintve, hogy a dokumentumot a készítőkön kívül csak XVI. Benedek látta, ezért kizárható, hogy kiszivárogtatás történt. Az olasz lap újságírója a jelentés tartalmáról nem a bíborosoktól értesült, beszélt viszont tizenöt olyan egyházi személlyel, akiket a több hónapon át zajló vizsgálat során részletesen kikérdeztek. A meghallgatások előtt az illetőknek hosszú kérdőívet kellett ki­töl­teniük, ezt követően került sor a személyes kikérdezésre.

„Csak olyat írtam meg, amit több ember is megerősített – nyilatkozta a nagy vihart kavart cikk szerzője, Ignazio Ingaro. – Több forrásom is elmondta azonban, hogy a bíborosok kifejezetten a ’homomaffia’ kapcsán kérdezősködtek.”

A cikk szerint rendszeresen szerveznek melegorgiákat Róma-szerte, de a Vatikán falai között is. „Szó van egy Róma melletti villáról, amelynek szaunáját is használták a melegpartikon, de a homoszexuális főpapok rendszeresen összejöttek fiatal fiúkkal, férfiakkal egy belvárosi szépségszalonban és egy katolikus egyetemi kollégiumban is” – áll a La Repubblica által idézett jelentésben.

Egy másik olasz lap, a La Stampa tudni vélte, hogy a jelentésben pénzügyi visszaélésekről is hangsúlyozottan szó esik. A feltételezések szerint a dokumentum név szerint is említi Ettore Balstrero vatikáni helyettes államtitkárt, aki a Vatikán Bank külkapcsolataiért volt felelős. Balstrero tartotta a kapcsolatot az Európai Tanács miniszteri bizottságával is. Az úgynevezett Moneyval Bizottság a pénzmosás és kábítószer-kereskedelem elleni küzdelmet koordinálja. Balstrerót a pápa egy nappal a cikk megjelenése után felmentette állásából, és azonnali hatállyal a távoli Kolumbiába nevezte ki nunciusnak.

A vatikáni szóvivő az első napokban nem kívánta kommentálni a jelentésről szóló híreket, és a sajtót vádolta meg a konklávé befolyásolására tett kísérlettel. Február 25-én azonban elismerte, hogy a dokumentum létezik. Frederico Lombardi közölte, hogy a pápa nem hozza nyilvánosságra a jelentést, hanem átadja azt utódjának. A szóvivő azt is közölte, hogy XVI. Benedek a napokban magánkihallgatáson fogadta a vizsgálatot végző három bíborost, de a találkozóról nem árult el részleteket.

Mindennek némileg ellentmond a La Stampa jóltájékozott Vatican Insider elnevezésű mellékletének információja, miszerint a pápa lemondása után azonnal, március 1-jén összeülő bíborosi kongregáció – amely előkészíti a pápaválasztó konklávét – részletesen megvitatja majd a dokumentumot. Erre utalhatott George Pell ausztráliai kardinális, aki Rómába indulása előtt azt nyilatkozta, hogy – bár előzetesen nem olvasta a jelentést – „bármit is tartalmaz, nyilvánvaló, hogy alapos reformokra van szükség a vatikáni adminisztrációban”. Lombardi mentségére szólhat, hogy elődjétől, Joaquin Navarro-Valstól eltérően – aki személyesen II. János Páltól kapott információkat – neki nincs külön bejárása XVI. Benedekhez. Az olasz sajtó ezzel a kommunikációs blokkal magyarázza azt, hogy a média időnként jobban értesült, mint a jezsuita matematika-tudósból lett szóvivő.

További váratlan fejleményként szintén hétfőn lemondott a legmagasabb rangú nagy-britanniai főpap. XVI. Benedek azonnali hatállyal elfogadta Keith O’Brien bíboros lemondását, akit korábban négy papnövendék is feljelentett homoszexuális zaklatásért. (lásd kapcsolódó írásunkat). O’Brien bejelentette, hogy nem vesz részt a konklávén, amelynek tagjai közül további legalább tíz bíborost szintén azzal vádolnak, hogy felelősek szexuális bűncselekményeket elkövető egyházi személyek kimentésében. Ezek közül a legismertebb Roger Mahony volt Los Angeles-i érsek, aki azonban a tiltakozások ellenére közölte, hogy részt kíván venni a pápaválasztáson.

Bár vannak, akik azt feltételezik, hogy a pápa olyan mélyen megdöbbent a vizsgálóbizottság jelentésén, hogy emiatt határozta el lemondását, XVI. Benedek korábbi megnyilatkozásai inkább azt támasztják alá, hogy régóta tisztában volt a válsággal.

Dariusz Oko, a krakkói Pontifikális Teológiai Akadémia tanára 2012. júniusában a lengyel Fronda című lapban összeállítást készített az egyházi hierarchia legmagasabb köreibe is beépült homoszexuális „underground” működéséről. Az írás „Mit dem Papst gegen Homohäresie” (A pápával a homoeretnekség ellen) címmel németül is megjelent. A szerző szerint a melegmozgalom világméretű terjedése nyomán az egyházon belül is megjelent a „homoeretnekség”, ami trójai falóként a homoszexualitás elfogadtatására törekszik. Dariusz Oko azt állítja, hogy XVI. Benedek többször is felhívta a figyelmet a homoszexuális ideológia és propaganda jelentette veszélyre.

2010-ben Portugáliában, a fátimai kegyhelyre történő utazása előtt a pápa felhívta a figyelmet arra, hogy „az Egyház legnagyobb szenvedése és üldöztetése pontosan az Egyházon belülről indul, az Egyházban jelenlévő bűn miatt. Mindig is tudtuk, hogy létezik ez a jelenség, de ma rettenetes módon látjuk ezt.” (A fátimai titokról lásd keretes cikkünket).

2005-ben, nem sokkal megválasztása előtt Joseph Ratzinger vezette a római Colosseumnál a keresztút-körmenetet. Itt is arról beszélt, hogy „milyen sokat kell szenvednie Krisztusnak a saját Egyházában.” Miután pápává választották első nyilvános beszédében,  2005. április 24-én arra kérte a hívőket, hogy imádkozzanak érte, nehogy „a farkasoktól való félelem miatt elmeneküljön.”

A pápa legegyértelműbben a Fény a világ számára címmel megjelent interjúkötetben beszélt. XVI. Benedek a papok által elkövetett szexuális bűncselekményeket „nagy válságnak” nevezte. „Mindannyiunkat megdöbbentett, hogy hirtelen ennyi szenny került felszínre. Mintha egy vulkáni kráter nyílt volna meg, amiből váratlanul rettenetes szennyfelhő emelkedett fel. Ez beszennyezett és elsötétített mindent. Egyszerre a papság egésze szégyenbe és a gyanú árnyékába került. Sok pap arról számolt be, hogy többé nem merik kinyújtani a kezüket egy gyermek felé, még kevésbé mernek arra gondolni, hogy nyári táborozást vállaljanak…” – mondta XVI. Benedek a Peter Seewaldnak adott terjedelmes interjú-sorozatban