Martin Rindler: Három ember a kereszten

(Evangéliumi folyóirat Vetés és Aratás)

„Krisztus születése után 33-ban három embert feszítettek keresztre Jeruzsálem külső falainál. Ez az esemény megváltoztatta a világtörténelem folyamatát. A római ítéletvégrehajtók az elítéltek kezét és lábát szöggel átlyukasztották és hagyták őket meghalni.

A keresztre feszítés gyötrelmes kivégzési mód volt. Az elítélteket bőrből készült, szöggel kivert szíjjal kötözték a fára. Az áldozat napokig élt gyötrő fájdalomban. Halálát általában fulladás okozta.

Egy öreg Bibliában érdekes szövegre bukkantam a Jézus halálát leíró bibliai szakasz mellett (Lk 23,32-43), amit valaki odaírt: „Az egyik ember bűnös volt és bűnben halt meg. A másik ember bűnös volt, de bűn nélkül halt meg. A harmadik ember nem volt bűnös, de a bűn miatt halt meg.” Kik voltak ezek?

Aki bűnös volt, és bűnben halt meg

Az egyik gonosztevő az ország törvénye szerint méltó büntetést kapott. Valószínűleg dühös volt saját magára, mert hagyta magát tetten érni. Dühös volt a bíróra, aki elítélte és mindazokra, akik cserbenhagyták. Sőt különösen dühös volt erre a Jézus nevű emberre, aki mellette ártatlanul függött a kereszten.

Nem volt nehéz olyan valakire haragudnia, aki kijelentette, hogy ő a világ világossága és reménye, és most ugyanúgy függött a fán megfeszítve, mint egy közönséges bűnöző. Ez a lator káromolta Jézust, hogy képtelen önmagán, vagy bárki máson segíteni (Lk 23,39). Ez a gonosztevő az önmagában hordott és megtartott bűneivel halt meg.

Aki bűnös volt, de bűn nélkül halt meg

A másik gonosztevő, aki szintén ezen a napon halt meg, először csatlakozott azokhoz, akik kigúnyolták az Úr Jézust. Egy ideig ő is azzal gúnyolta, hogy ha valóban Ő a megígért Messiás, mentse meg önmagát (Mt 27,37-44).

De amint besötétedett, ennek a gonosztevőnek a szívében változás történt. Odaszólt a társához és ezt mondta: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.” Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” Erre ő így felelt neki: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,40-43).

Ez a néhány szó az egyik legfontosabb kijelentése az Újszövetségnek. A bűnbocsánat és az örök élet mindenki számára adott, aki hisz az Úr Jézusban. Sem több, sem kevesebb nem szükséges az üdvösséghez. Egyedül a Krisztusba vetett hit jelenti az örök életet.

Ennek a gonosztevőnek nem volt ideje rendeznie a múltban elkövetett bűneit, de hitt az Úr Jézusban. Ez az út jelentette számára az örök életet (Jn 3,16-18; Csel 16,31; Róm 4,5; Ef 2,8-9; Tit 3,5)

A hit legegyszerűbb kijelentésére válaszként az Úr Jézus a bűn bocsánatáról biztosította a gonosztevőt.  Bár ez az elítélt a bűne miatt halt meg, de bűn nélkül. A mennyek Bírája levette vétkeit a válláról és helyette az Úr Jézusra, bűneink hordozójára helyezte.

Aki nem volt bűnös, de a bűn miatt halt meg

Az Úr Jézus volt az, aki azon a napon magára vállalta a világ bűneit. Meghalt a világ bűneinek terhével, de nem volt benne semmi bűn. Három nappal később feltámadt a halálból é megmutatta, hogy „tragikus” halála nem volt tévedés. Sebhelyekkel a testén a feltámadt Jézus bebizonyította tanítványainak és azóta millióknak, hogy vállalta Isten ítéletét, és legyőzte a halált.

Ami csodálatos, hogy ez a mi történetünk is, mert Ő ott volt helyettünk és miattunk, bűneinket hordozva. Ott voltunk, mindannyian, és vagy az első, vagy a második gonosztevőhöz hasonlóan felelni fogunk tetteinkért.

Nem a szavak tesznek különbséget, hanem a hit. Ha nincs hited, de akarod, hogy legyen, kérd Istent és Ő ad. Ha nehéz ezt tenned kiálts így: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24)