„Életünk során sokszor fogunk kudarcot vallani, hiszen emberek vagyunk. Senki sem lehet tökéletes mindenben. Az élet senki számára sem töretlen sikersorozat. Néha nem jók a céljaink, esetleg a döntéseink hibásak, vagy szerencsétlen az időzítésünk – és a vége az, hogy csalódunk.

De a bukás nem tesz bennünket vesztessé! Nem vagyunk vesztesek – ameddig fel nem adjuk. Egy csata elvesztésével még nem vesztünk háborút. Ha az indításkor pontot veszítünk, az még nem jelenti azt, hogy a játékot is elveszítjük. A kudarcok új kezdetekké válhatnak.

Thomas Edison ezerszer vallott „kudarcot”, amíg megtalálta a megfelelő elemeket a villanykörte megalkotásához. Ő így vélekedett: „Nem vallottam kudarcot. Most már ismerek ezernyi módszert, ami nem működik.” Sikertelen próbálkozásainkat ne bélyegezzük kudarcnak. Hívjuk őket inkább „tanulásnak”. Kérdezzük meg magunktól: Mit tanulhatok ezekből az eseményekből?

Az alábbiakban néhány lehetséges indok a kudarcra vonatkozóan, ahogyan a Példabeszédek könyve mutatja be (érdemes elolvasni a teljes könyvet).

Kudarcainkat alapozzuk meg…

…amikor nem tervezünk előre. „Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek és megjárják” (Péld 27,12)

…amikor csalhatatlannak gondoljuk magunkat. „Nagyra van az ember elméje a csőd előtt, a dicsőséget alázat előzi meg” (Péld 18,12)

…amikor félünk kockáztatni. „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál” (Péld 29,25)

…amikor túl korán feladjuk. „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (Péld 13,4)

…amikor nem fogadjuk el a vezetést Istentől. „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet” (Péld 14,12)

Ha a dolgok nem úgy alakulnak, mint ahogyan azt vártad – akkor légy üdvözölve ebben a nagyon is emberi küzdelemben. De ahelyett, hogy szemrehányást tennénk, panaszkodnánk vagy mentségeket keresnénk, fedezzük fel, hogy mit tanulhatunk belőle és kezdjük újra. Vágjuk be az ajtót az önsajnálat előtt. Koncentráljunk az jövőre és hagyjuk, hogy most már Isten vezessen. Ő különleges módon tudja hibáinkat „hatástalanítani” és a jót kihozni belőlünk.

A kudarcok új kezdetekké válhatnak, ha Istenre bízzuk őket.”