Minden Emberért…

Táguló körök.
Egyéni ügyek, problémák,
bánatok, örömök,
betegségek, tervek...
aztán az enyéim, a kis család...
a közeliek és a rámbízottak...
Mindnyájukról beszélhetek Veled.

És a nagy család:  a gyülekezet?
A sok közeli és távoli testvér?
Magyar hazánk, népünk?
A többi nemzet? A béke?
És a bajbanlevők, betegek,
az éhezők, az üldözöttek,
a foglyok, árvák, elhagyottak?

Uram, hogyan vigyem Eléd
millióknak, milliárdoknak
minden ügyét-baját?

 Valóság az új hon!


Ez a bűnös világ, a Sátán világa,
múlik a szépsége, hervad szép virága.
Mindenre rávetül, mulandóság jele,
ős bolygónk, elhunytak tetemével tele!
Ember milliárdok porladnak föld alatt,
jő a végítélet, kő - kövön, nem marad!
Dómok, Bazilikák, még szilárdan állnak,
ám ama végnapon, romhalmazzá válnak!
Mert a bűn: egyre nő, miként folyam árad,
ledönt védő falat, áttör minden gátat.
Ezért bűn világa, tűz martaléka lesz,
Sátán világának, ily szörnyű vége lesz!

Széles folyók hajók nélkül

Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók" (Ézs 3,21).

Ott" az Úr lesz legfőbb javunk, éspedig minden olyan hátrány nélkül, amely még a legjobb földi dolgokkal is szükségszerűen velejár. Ha egy város széles folyamoknak örvendhet, az azzal a kockázattal jár, hogy az ellenség hajókkal támadja meg. Mikor azonban az Úr egy messze elágazó folyammal jelképezi szeretetének kiáradó gazdagságát, gondosan elejét veszi a félelemnek, amelyet ez a jelkép ébreszthet bennünk: nem kelnek át büszke hajók" rajta.

IDŐS EMBEREK IMÁJA.

Uram! Vigyázz reám, hogy öreg koromban is szerethető legyek.
Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához, mindig mondanom kell valamit.
Szabadíts meg attól a jó szándékú segíteni akarástól, amellyel mindig én akarom elrendezni mások rendezetlen ügyeit.
Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat.
Taníts meg arra, hogy okos legyek, de NE okoskodó.
Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni.

 

Rozoga ház

Rozoga ház a mi testünk
tetszett vagy nem, beleestünk.
Semmit nem ad, mindig csak kér,
semminél mégis többet ér?

Benne élünk járunk – kelünk,
halálunkig a lakhelyünk.
Szem – ablakán kitekintünk,
távozóknak búcsút intünk.

Elég rozoga a házunk
néha felszökken a lázunk.
Forró nyárban is didergünk,
verejtékben fürdik testünk.

E rozoga kis hajlékra
becses nevünk is felírva.
Csak egyedül lakunk benne,
két személynek már szűk lenne.

Benne: sosem unatkozunk,
reggeltől estig dolgozunk.