Véges e földi lét

Halandók vagyunk, véges e földi lét,
mulandó minden, csak ideig való.
Nincs itt mi örök, az idő nagy rabló,
emészti szorgos kéz halmozott kincsét.

Múlt tengerébe merülnek az évek,
remény hajóját hullámok csapdossák.
Való rombolja vágy illúzióját,
veszít az ember erőt, egészséget.

Az élet - lehet, bár küzdés - mégis szép,
edzi a lelket, feléleszti hitét.
Felragyog egén győzelem csillaga.

Bevilágítja útját, többé nem fél,
végzetben nyílni látja új kezdetét.

Isten őriző keze

A hit a legdrágább kincs,.

mit meglelhet az ember.

Fénylőbb a gyémántnál is,

beragyogja a lelket.

Reménységet sugároz,

a sötétben világít.

Hozzáköt a forráshoz,

a jó útra irányít.

Hol nincs gyötrő félelem,

bizonytalan holnaptól.

Vezérel az értelem,

megvédelmez a bajtól.

Isten őriző keze,

tárva óvón felettünk.

Bízva mindenkor benne,

békességre lelhetünk.

Ő fiát adta értünk,

végtelen szeretettel.

• 
  
  Schvalm Rózsa verse Looncuska
  képszerkesztésével.
  
  A drága mag
  
  Szívembe hullott a drága mag, s benn gyökerez mélyen.
  Szárba szökkenve a hit virága szirmait bontja,
  Isten élő igéje égi harmattal locsolja.
  Szeretetben növekedve szolgáljon bő terméssel!
  
  Áldott, érett gyümölcsét két kezemmel szórjam szerte,
  hogy elfogadva az, legyen másoknak is hasznára.
  A reményt meglátva, épüljön a lelkek világa,
  békességben és harmóniában kiteljesedve.
  
  Schvalm Rózsa
  
  (2013-08-05)

Schvalm Rózsa: Betlehemi csillag fénye

Ígéret szava, égi üzenet,

mit próféták ajka zengett,

eljött a nap, az Ige testté lett,

Isteni gyermek született!

Betlehemben csillagfényes este,

törékeny, emberi testben.

Isteni küldött, béke követe,

s az ember nem ismerte fel.

Szerényen és szegényen érkezett,

bölcsője barmok jászla lett.

Szeretete világot átölelt,

örök haláltól megmentett!

Tér-időn átível e szeretet,

ma is ment hívő lelkeket.

hozzászólás

Óh, mily boldogság!

Immánuel, óh, mily boldogság,

nyíljon a szív és szóljon a száj!

Istennek zengjen dicséretet,

eljött közénk az égi követ!

A világnak örömhírt hozott,

csillag gyúlt az égen ragyogón.

Bölcsek követték a csillagot,

amely Hozzá utat mutatott.

Az a csillag ma is fenn ragyog,

sugárzón hirdeti karácsonyt.

Ki éjsötétben néz az égre,

látja: ma is égő a fénye.

Bölcsek ma is, kik követik Őt,

a Megváltót, a hőn Szeretőt.

Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Hívő néped jöttödre vár.

Várakozó szeretettel,

vággyal tekint az égre fel.

Reményt árasztó fénysugár,

ami áttör tél homályán,

Hozzád vonzza szíveinket,

zeng Feléd a hálaének.

Te vagy kincsünk és örömünk,

Tebenned van reménységünk.

Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Hívő néped jöttödre vár.

Schvalm Rózsa

(2010-12-12)

Pereméről nézem

Pereméről nézem e világot,

a ballagó idő oromzatán,

Elmerengve néha meg-megállok,

vajon miért az örök rohanás?

Megértettem már az idők szavát,

nem áltatom magam ábrándokkal.

A földnek vándora vagyok csupán,

amíg lelkem e porhüvely foglya.

E világ kincse már nem ejt rabul,

sorsa az enyészet, mulandóság.

Ideig való, a fénye megfakul,

hogy megszerezzem nem űz már a vágy.

Szemem előtt tágul a láthatár,

kincseit tárja egy másik világ.

Két külön világ

Isten világa végtelen,

ember világunk oly kicsi.

Bár szárnyaló a képzelet,

önmagát túl nem lépheti.

Nem élhet burokba zárva,

építve magas falakat.

Szükség van változásra,

mi a falakon túl mutat.

Egységes egész a világ,

bölcs hatalom igazgatja.

Legyőzve minden akadályt,

fénylőn ragyog a keresztfa.

Schvalm Rózsa

(2012-11-06)

A Biblia

Istentől ihletett az írott szó,

amit a Biblia rejt lapjain.

Gondolat, amely gondolathoz szól,

a helyes úton járni megtanít.

Kincset talál a hittel olvasó,

mint gyöngyhalász megleli a csodát,

Igazgyöngyként gördülő sorok,

mennyei szózat égi fonalán.

A kegyelem irányjelző hangja,

amely megkímél a tévelygéstől.

Lelket megszólító sugallata.

bátorító és megtartó erő.

Schvalm Rózsa

(2012-10-29)

 Árnyék és fény

Árnyék és fény, félelem és remény

váltakoznak az élet színterén.

Hol nap ragyog, hol örvény kavarog

míg világ a világ, s a föld forog.

Vannak szegények, vannak gazdagok,

nagyhatalmak és kicsi országok.

Oly ingatag, bizonytalan a sors,

a holnap, a jövő oly homályos.

Nem létezik több, csak egy biztos pont,

nem rendítik  soha változások.

Tegnap és ma is jó pásztorod

az Úr : Vele öröm lesz holnapod.

Schvalm Rózsa

 
(2012-01-19)

 A lélek békessége

Nyughatatlan az embernek lelke,

önmagával sincsen békessége.

Az élet harc és örök gyötrelem,

míg benned, Uram, nem lel békére.

Ha benned már megbékélt Istennel,

önmagával is békessége lesz.

Megnyílik akkor szív és értelem,

megszűnik lelki harc és gyötrelem.

Világosság, fény gyúl a lélekben,

égi fény, mi betölti az embert

Isteni örömmel, szeretettel,

hitben gyökerező reménységgel.

Schvalm Rózsa

(2011-02-16)

Miért e világ?

Miért e világ, és miért az élet,

hogyan alakult, hány milliárd éve,

kérdi sok tudós, s filozófus elme,

igaz válasz az eredetben rejtve.

Ha kérdésre választ más úton keres,

irányt tévesztve tévelyeg az ember.

Ami lett, nem műve a véletlennek,

oka és célja van a teremtettnek.

Minden igen jó, Isten igent mondott,

embert saját képmására alkotott.

Hogy cselekvésben Hozzá hasonlítson,

más teremtmények felett uralkodjon.

Lelkületében Hozzá emelkedjen,

életének célja, értelme legyen.

Része vagy

Része vagy a nagy egésznek,

sejtje, eleme a testnek.

Mint sziklavár élő köve.

növekedj hitben, erőben,

Kósza széllel ne sodródj el,

légy szilárd, rendíthetetlen.

Őrizd szívedben a kincset,

szeretetet, reményt, hitet.

Mindenkor Krisztusra nézz fel,

átfogja a mindenséget.

Szeretetének fényében,

élted jó gyümölcsöt érlel.

Schvalm Rózsa

(2012-10-03)

Ki voltál számkivetett

Ki voltál számkivetett,

Néped között idegen,

Helyedet nem lelhetted,

Te vagy nekem mindenem.

Nevedről neveztetem,

Uram, ne hagyj el engem!

Nélküled nem létezhetem,

Tátongó űr a lelkem.

Ha Tőled elszakadok,

Nélküled semmi vagyok.

Bűneimet én megvallom,

Hozzád száll imádságom.

Irányítsd az utamat,

Minden napon én Uram!

Tebenned van bizalmam,

Békességem, nyugalmam.

Schvalm Rózsa

(2012-09-23)

Ha pénz az istened

Ha pénz az istened, a világ meghajol előtted,

nyugalmad van és feletted kék az égbolt, felhőtlen,

de valahol mélyen, legbelül, békességed nincsen.

Kevésnek tűnik a sok, hajszolod a még több kincset.

Szórakozhatsz és számodra semmi se lehetetlen,

életed mégis örömtelen, kiégett a lelked.

Szép ruhákba öltözhetsz, csilloghat arany ékszered,

belsőd fénye nélkül, külső szépséged is fénytelen.

Pénzedért szívesen szolgálnak neked az emberek,

de hűséges barátot semennyi pénzért nem vehetsz.

Ha feletted felhők gyülekeznek

Ha feletted felhők gyülekeznek,

és úgy érzed, elhagyott az Isten,

Orcáját előled elrejtette,

ne rendüljön meg hited Őbenne.

Összeomolhatnak halmok s hegyek,

az Ő hűsége rendíthetetlen.

Csak szemvillanásnyi rejtőzése,

veled van akkor is kegyelmesen.

A világ nem forog körülötted,

szabadságot Istenben nyer szíved,

s valós látást életszemléleted,

hogy Jézusban, hozzád hajolt Isten.

Keservedből általa emel fel,

mi múlandó s mi örök, Őbenne

kapcsolódik össze, s nyer értelmet

ami véges, s az ami végtelen.

Ó ha sejtenék

Ó ha sejtenék, akik kételkednek,

és hitelt nem adnak Isten Igéjének,

mily drága kincs az, mit elvesztegetnek

lelki békéjükre, nélküle nem lelnek.

Isten üdvtervétől, messze eltérnek,

földi küldetésük értelmét keresve,

nem jó irányba, téves útra lépnek,

akik bizodalmat a világba vetnek.

A helyes útra, csak azok lelhetnek,

kik keresik Istent, hittel, reménnyel,

bízva végtelen, örök szeretetében,

biztonságot ad Ő, a benne hívőknek.

 Sziklaváram  meg nem rendül

Szél zúg, vihar dúl a világ tengerén,

válság villámok cikáznak élesen,

segítségül Téged hívlak, Istenem,

gondok közt, s bajokban megmentőm Te légy!.

Titáni küzdelem is semmibe vész,

nélküled zátonyra futna csónakom.

kevés lenne erőm s önakaratom,

ha Te vezetsz, vitorlám feszíti a szél.

Bár köröttem a vihar nem csendesül,

tombol tovább megállíthatatlanul,

szívem mégis békés sziget legbelül.

Felettem sűrű homályban is fény derül,

nem ragadhat el az ár, bármily vadul

támadna, Sziklaváram meg nem rendül.

Felemel egy kéz

Állok mély szakadék szélén,
nincs út, mi átvezet rajta.
A kék ég messzeségbe vész,
hogy jutok át a túlpartra?

Önbizalmam reccsenő ág,
nem képes tartani engem..
görcsösen kapaszkodom bár,
zuhanok, s a mélybe esem

Ketrecbe zár vasakaratom,
nem enged felfelé néznem.
Nem látok túl a homályon,
botlok ütközés kövében.

Botlás megnyitja látásom,
ködfátyla oszlik előttem.
Menekvés útja világos,
lepel nem zárja előlem.

Felemel a mélyből egy kéz
szeretet hídon vezet át.

Napnál is fényesebb

Szólít az üzenet:

akit szeretsz, Uram, beteg.

Tudtad, nem végzetes,

ISTEN dicsőségére lesz.

Lássák csodatetted,

és higgyenek az emberek!

Napnál is fényesebb

mennyei szent küldetésed,

sír sötét álmából

szavadra, Lázár felébredt.

Voltak, akik hittek,

s voltak kik árulók lettek.

Önző indulatok,

vakon ítéltek feletted.

Schvalm Rózsa

(2012-07-14)

 Ünnepel ma
(Aug. 20.)

Ünnepel ma népünk, a Magyar Nemzet,
ünnepli emlékét, Nagy Királyunknak,
az államalapító, Szent Istvánnak,
Ki népét a kereszt alá vezette.

Sorsát bízva, Isten kezébe tette,
kereszt fényében ragyog koronája,
hit áldása szállt királyra, országra,
s megtartatott ezreden át e Nemzet.

Bár határai térképén változtak,
bárhol éljen is, szíve mélyén magyar,
kinek ereiben magyar vér árad,
s szilárd hitét nem vesztette el soha.

Dicsérjük hálával Isten szent nevét,
feltekintve kérjük hittel áldását,
Nemzetünk jövőbeni megtartását,
s hogy erősítse meg népünk egységét.

A tékozló fiú

Atyám add ki nékem az én örökségem,

szól a fiú s a vágy szívében oly hiú!

Szűk az otthon, fény csillan a messzeségben,

széles úton remény telve tovaindul.

Szép a világ, víg az élet, sok jó barát

veszi körül, mámorító kéjben élve.

Ám amikor elfogy pénze, nincs már barát

ki a mélyből felemelje, nincs mentsége.

Disznópásztornak szegődve, gyötrő éhség

moslékos vályúhoz űzné, enni végre.

Áll összetörten az éhhalál küszöbén,

hova veszett régi énje, büszkesége?

Jézus ha hív

Jézus ha hív, ha hallod szavát,

ne habozz, tárd ki szíved kapuját!

Ő az Élet, Út és Igazság,

mennyei, ragyogó fénysugár.

Ő a középpontja mindennek

Őbenne teljes az életed.

Vezet utadon, fogja a kezed,

gondban, bajban óv, védelmez.

Schvalm Rózsa

(2012-08-09)

Nézz vissza

Nézz vissza és láss látó szemmel,

mennyi bajból mentett Istened!

Lásd, munkálkodik életedben,

megsegít, hordoz és felemel!

Kezében van az ember sorsa,

benne rejlik létbiztonsága.

Tőle függ jövőjének útja,

híveit nem hagyja magára.

Nélküle zsákutcába vezet

az életút, oly reménytelen,

ha magára marad az ember,

ha az Úr kezét nem fogja meg.

Mit épít, önmagában bízva,

percek alatt összeomolhat,

de azok, kik az Úrban bíznak,

erejükben ők, megújulnak.

Ma még  

Ma még a kegyelem napja  ragyog fényesen,

megszólít, s kezet nyújt az Isteni szeretet.

Bízva fogadd el, kételyeket félretéve,

tárd ki szíved, hogy áradjon be fényessége.

Hosszútűrő az Úr, ma még vár kegyelmesen,

de elérkezik napja, majd az ítéletnek,

hogy akkor majdan tisztán, megállhass előtte,

ma fogadd el kegyelmét, ne térj ki előle.

Békességet az Ő szárnyai alatt keress,

kereszt alatt tedd le bűnöd, s büszkeségedet.

Ha hangját hallod, ne keményítsd meg szívedet,

hogy végtelen szeretete, üdvözíthessen.

A Te kezedbe tettem lelkem, életem

Istenem, Ki a mindenséget alkottad,

és egyedüli Úr vagy, mindenek felett,

bár Tőled dimenziók elválasztanak,

Veled mégis, bármikor beszélgethetek.

Mint abban a tiszta, Édeni világban,

míg bűn, nem fertőzte lelkét az embernek,

kapcsolatom lehet Veled imádságban,

ami átível, bűn szakadéka felett.

Én dicsőítlek, s rám dicső fényed árad,

problémában, gondban Te vagy segítségem,

Te vagy szabadítóm, erős sziklaváram,

a Te kezedbe tettem, lelkem, életem.

Kősziklám vagy Jézusom

Kősziklám vagy Jézusom,

Biztos erőd és oltalom.

Félni többé nincs okom,

Ha életemet Rád bízom.

Szereteted átölel,

Az igaz úton vezérel.

Betöltöd én lelkemet,

A menny Isteni fényével.

Elkerül a keserűség,

Miben rejlik a kísértés.

Örömteljes minden napom,

Mióta hozzád tartozom.

Hálával telt szívemből,

Áldom azt a pillanatot,

Amikor szent hívásod,

Az én szívembe eljutott.

Schvalm Rózsa

Élted Ő vigyázza

Jézus útját járod,

ha az útkereszteződésben

szembejönni látod,

ha rád ragyog mennyei fénye.

Bár elvakít a fény,

lelki szemedről pikkely lehull,

tűnik a sötétség,

benned világosság lángja gyúl.

Érted küldetésed,

utadon új célok vezetnek,

többé már nem térsz el,

kanyarok kiegyenesednek.

Az ÚR hangja vezérel,

követed Őt bátran,

nem gátolhat már a félelem,

élted Ő vigyázza.

Schvalm Rózsa

(2012-07-10)

Ha érint

Ha érint a Krisztusi láng,

megújul benned a világ.

Tágul a lelki horizont,

nyílik egy új dimenzió.

Átlényegül teljes lényed,

ISTEN szemszögéből nézed

a világot, mi körülvesz,

meglátod a jót s a szépet.

Másban is a jót keresed,

a Krisztusi lelkületet.

Válaszfalak leomolnak

testvérszívek bontakoznak.

Schvalm Rózsa

(2012-07-02)

Hűséged örök Uram

Szereteted, hűséged örök Uram,

a mi sziklaszilárd, erős várunk vagy.

Ki Benned bízik szereteted óvja,

izmusok vihara el nem sodorja.

Te ugyanaz vagy ma, tegnap, és holnap,

egyformán kedves, mindenki számodra.

Nem számít bőrszíne, sem családfája,

lehet otthona a föld bármely tája.

Az Úr családfáját ne kutasd ember,

fogadd el, amit a Könyvek Könyve rejt.

Amit felfoghat emberi értelem,

megőrizték benne múlt évezredek.

Ő minden élet eredő forrása,

belőle árad élővíz folyama.

Drága kincsünk az élő hit

Drága kincsünk az élő hit,

Mennyből áradó, égi fény .

Életünk egén világít,

Vezet az igaz cél felé.

Hitünkből a remény fakad,

Életünknek értelmet ad.

Általa nyer békességet,

Nyugalmat a szív, s a lélek.

A hit valódi igazgyöngy,

Meglelni azt nagy- nagy öröm.

Őrizzük meg míg csak élünk,

Legyen élő reménységünk!

A hit Isten ajándéka,

Szeretete a forrása.

Ki hitében végig megáll,

Rá öröklét jutalma vár.

Nyár van

Nyár van, színek és fények varázsa,

forró szél ringatta lombok között,

aranyló napsugár villanása.

Árad a júniusi fényözön.

Bárányfelhők a horizont szélén,

fehér hegyvonulatot formálnak,

a tiszta égbolt, ragyogó kékjén,

elbűvölő, mesebeli tájat.

A határban szőke búzatáblák,

szélben hajlongó, sok-sok dús kalász.

Tűző nap érleli az életet,

közel az aratás, s ígéretes.

Bőkezűen adja az ég Ura,

szükségét az éhező világnak,

legyen igazságos elosztása,

jusson kenyér, mindenki asztalára.

 Este

Kék eget belep szürkesége

a lomhán közelgő estnek.

A lenyugvó nap bíbor fényben,

búcsút int még a hegyeknek.

Szellő jár a zöld lombok között,

bús, bánatos dallamával,

a felsejlő árnyaknak köszön,

játszva fénylő holdsugárral.

Homályból feltűnő csillagok,

villanó fények az égen.

Varázslat az esti ragyogás,

káprázatos égi éden.

Elmerengve e szép látványban,

olthatatlan bennem a vágy,

magasba, a csillagvilágba

repülök, képzelet szárnyán.

Erdély hangja

Fenyvesek rejtelmes, titkos világa,

Gránitsziklák, s a rengeteg rejtett árnya,

Reményik Sándor, a költő hazája.

Ördög szoroson is átzendül hangja.

Vadvizek zúgását túlzengve kiált,

Túlharsogva havasi szirtek magasát,

Keresve a csúcsokon Isten útját,

Fényében tündöklő, örök igazságát.

Verseiből szól Isten dicsérete,

A Megváltó Jézus fájdalmas keresztje,

Árad belőlük a szeretet fénye.

A hit magvetője, lelkek építője.

Szentháromság

Örök talány, hozzá nem érhet fel,

bármily bölcs az emberi értelem,

de hozzánk hajol Ő kegyelmesen,

Szentháromságának egységében.

Megnyilvánulnak rejtett titkai,

megvilágosítja az igaz hit.

Hit fényében felragyog valója,

Atya, Fiú, Lélek kapcsolata.

Egységének szeretete árad,

a teremtett, végtelen világra.

Az Atya terve valósul Fiában,

s áldott a Lélek munkálkodása.

Schvalm Rózsa

( 2011-06-19)

Érted és mindenkiért

Nézd a tiszta kék eget,

zöld mezőket, réteket,

a napot, mely rád nevet,

mind érted teremtetett.

Érted és mindenkiért,

aki él a föld színén.

Gondoskodó szeretet

kíséri életedet.

Teremtődre tekints fel,

igaz hittel, reménnyel!

ne legyen más istened,

ki tévútra vezényel!

Belé helyezd bizalmad,

Ki új szívet, s lelket ad!

Forrása kristálytiszta,

felragyog az Ő napja.

Benne teljes életed,

boldogság és szeretet.

Élő kövek között

Élő kövek között

Szabadon, mint a szél,

Árad a Szent Szellem,

S hívő lelkekbe tér.

Lobban, mint égi láng,

Fényt gyújtva szívekben,

Gyarló emberlétet,

Betölt erejével.

Megújít szíveket,

Régi kőszív helyett,

S benn égi fény ragyog,

Betölti szeretet.

A múlt önző, büszke

Öntudata helyett,

Öröm és békesség,

Bölcs Isten félelem.

Schvalm Rózsa

 Szél susog az ágak között

Szél susog az ágak között,

rezzennek virágok, levelek.

Ki tudja vajon honnan jött,

és útja tovább merre vezet?

Mint a szél, a Szentlélek is,

száll szabadon s hol nyitott a szív,

hol megpendülnek húrjai,

szállást vesz ott, és benn lakozik.

Átformálja a jellemet,

nemesíti a szívet s lelket.

Megszentelődve az ember,

élhet már megújult életet.

(2011-02-03)

 Létezik egy ország

Létezik egy ország, minek idő és tér,

nem szabja határát, hol nincsen sötétség.

Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást,

éjszakák, s nappalok, Isten a fényforrás.

Az Ő dicsősége ragyog, s Krisztus által,

világossága jött, a földi világba.

Ki Őt befogadja, szíve mélyén annak,

már e földön felragyog, Isten országa.

Nem gyötri félelem, az út végét látva,

küszöb a halál, az örök boldogságba.

Ahol Ura által, készített hely várja,

örökös otthona, az égi hazába.

Elment Ő

Elment Ő, elrejtette a felhők homálya,

mégis itt van velünk, mint remény fénysugára.

Itt van addig, ameddig csak világ a világ,

és visszatér felhőkön át, mint Égi Király.

Amíg visszajön, az életünk várakozás,

hittel szívünkbe fogadva, az Isten szavát,

és a Vigasztalót, kit az Úr küldött hozzánk,

hogy betöltse szívünket tűzzel, Szent égi láng.

Hogy táplálja erejével a várakozást,

hogy lobogjon a lelkünkben, mindaddig a vágy,

amíg elérkezik az örök találkozás,

amikor az ember majdan, színről- színre lát.

Mindig új csodára vártam,

Évtizedek teltek múltak,

Fejem fölött elszaladtak.

Nap-nap után vágyakozva,

Mindig új csodára vártam.

Csak most látom ősz fejemmel,

Mennyi-mennyi csoda mellett,

Csak úgy vakon mentem el,

Elkerültem észrevétlen.

Nem csodáltam hajnal pírját,

A nappalnak ragyogását,

Az est szürke félhomályát,

Az éjszaka sok csillagát.

Tavasznak az ébredését,

A nyár érlelő melegét,

Ősszel a fák színpompáját,

A tél ezüst jégvirágát.

Májusi hajnal

Tűnik már az éj homálya,

pirkad kelet horizontja..

Madarak vidám trillája,

hajnal ébresztő órája.

Kék égbolton felragyognak,

fénylő arany napsugarak.

A reggel harmatcseppjei,

csiszolt gyémántként csillognak.

Lágy májusi szellő suhan,

rezdülnek bokrok, faágak.

Friss, üde tavaszi illat,

az éterben szerte, árad.

Gyönyörűség a természet,

elkápráztat szépségével.

Öröm tölt el szívet, s lelket,

hála érte az Istennek.

Schvalm Rózsa: Nem elég

Az életed nyitott könyv legyen,

benne bizonyságtévő sorok,

melyek tanúsítják fényesen,

hogy Jézus a te Jó Pásztorod.

Nem elég, ha csak vasárnapon

a templompadban imádkozol,

s Isten igéjét meghallgatod,

az Úrral járj minden napodon!

Legyen élő a kapcsolatod,

járja át hited gondolatod,

minden felvirradó hajnalon,

szóljon Őhozzá imádatod!

Töltse be az Ő jelenléte,

áldása minden pillanatod,

szeretetének fényessége

rajtad keresztül világítson!

Schvalm Rózsa: Jó Anyám

Emlékeim bús homálya,

tisztul mikor Rád gondolok,

szereteted fényárjában,

arcod felragyogni látom.

Jó Anyám, most is hiányzol!

Oly boldogan ölelnélek,

s fognám megfáradt két kezed,

csak virággal köszönthetlek.

Csak sírhantodra tehetem,

s küldöm felszálló sóhajom,

hulló könnyeim morzsolom,

lágy szellő simítja arcom.

(2012-05-05)

áradó fénye csillan a hajnali harmaton.

Ránk mosolyog felkelő nap arany sugarában,

átölel enyhe szellő lágy simogatásában.

Zengő énekkel dicsérnek az ég madarai,

hálásan integetnek feléd a fák lombjai.

Dicsérnek Téged tengerek fodros hullámai,

rohanó folyók zúgva habzó kék szalagjai.

Dicsérd ember, te is azt a nagy- nagy szeretetet,

amellyel védett, megtartott Teremtő Istened.

Hogy világunk szebb és jobb legyen

Hogy világunk szebb és jobb legyen,

a kőszíveket lágyítsd meg Istenem

hogy Krisztusban megújuljanak,

élő és érző, szívekké váljanak!

Egyetértésben, szeretetben,

békességben éljenek az emberek,

bízva, hittel és reménységgel,

egy békés, új világot hirdessenek!

Krisztust megtagadó Péterek,

a könnyeikben, újjászülessenek,

és Tamások hitetlensége,

meggyőződéses, élő hitre térjen!

Schvalm Rózsa

(2011-05-06)

Vihar a Genezáreti tavon

Bíbor palástjába öltözött az alkony.

Indult a bárka a Genezáreti tavon.

Vihar jött hírtelen, erős szél támadott,

S a bárka belsejébe csaptak a hullámok.

A Mester békésen és nyugodtan aludt,

De félelemtől reszkettek a tanítványok.

Reményüket vesztve ébresztgették Jézust,

Miközben a vihar, fenyegetően tombolt.

Segíts, mert elveszünk kérlelték a Mestert!

S Ő szólt: csöndesedj, némulj el! És akkor csendben

Megállt a szél, elcsitultak a hullámok,

Szavára szél, s víz engedelmesen hallgatott.

Felismerni a teremtésben Isten művét

Felismerni a teremtésben Isten művét,

megérteni az emberi lét korlátait,

magasabb Intelligencia létezését,

mely messze meghaladja az ember értelmét,

aki mindezt átlátni képes: zseniális.

Rút hernyóban meglátja a gyönyörű lepkét,

tojásban a szabad, szárnyaló sas madarat,

hogy önző ember válhat Isten gyermekévé,

s mindez Isten újjáteremtő alkotása.

Isteni erő térben, időben korlátlan,

újat alkotott a jelen párhuzamában,

egy másik, létező világ valóságában,

mit megláttat Isten János látomásában.

Személyed rejtély

Személyed rejtély, Uram, mégis nyílt titok,
nyitott könyv, sorait hittel, olvashatom.
Érkezésed, mint a hajnalcsillag ragyog,
Szent, égi fény világít végig utadon.

Ragyogó fény, amely személyedből árad,
sugárzik belőle szeretet varázsa.
Isten léted csalhatatlan bizonysága,
mely felfoghatatlan az ember számára.

Csak aki szívével a sorok közt olvas,
a lélek sugallatával értheti azt,
hogy benned Isten jött el földi valóban,
hogy tévelygő ember térjen helyes útra.

Világ hullámzó tengerén

Világ hullámzó tengerén,

fenyeget számtalan veszély.

Zúgó habjai közt a mély,

oly ijesztőn villan feléd.

Ha magával sodor az ár,

s a remény veszni látszik már,

lásd meg a mentőcsónakot,

mely feléd mentőövet dob.

Fogd a feléd nyújtott kezet,

mely minden veszélyből megment.

Nézz a fénylő keresztre fel,

dicsőség fénye felemel.

Lecsendesít minden vihart,

zúgva habzó hullámokat.

Békés vizeken evezve,

partra vezérli hajódat.

Új életre támadtál fel

Új életre támadtál fel Krisztusom,

és megújult általad a Mindenség.

Az ember értelmét is megújítod,

ha Isten igéjét elfogadni kész.

A kőszívet érző szívvé formálod,

közömbösségét, érzéketlenségét,

szeretetre, örömre változtatod,

Isteni fényeddel töltöd be lényét.

Mit Isten és ember felé sugároz,

nyitott szívvel árasztja szeretetét,

lénye visszatükrözi Istenarcod,

tiszta érző szív Isteni örömét.

Húsvét örömünnepe

Derengő hajnal váltja az éji sötétet,

húsvét örömünnepe köszönti a reggelt.

Asszonyok jönnek a sírhoz fájdalmas szívvel,

angyali küldött fogadja őket jó hírrel.

Az élő Jézust holtak közt ne keressétek,

föltámadásának örömhírét vigyétek!

Sietnek ők, félelemmel s örömmel telve,

az Úr köszönti őket jőve velük szembe.

Hozzáfutnak, s borulnak arcra Őelőtte.

Szól: ne féljetek, üzenetemet vigyétek!

Tanítványaim Galileába menjenek,

ott, látva Őt, bizonyságot nyert a tizenegy.

Keresztút

Áruló tanítvány, kárhozat fia
hűtlen elárulta az Emberfiát.
Mint egy elvetemült rablót elfogtak,
a gonosz ellenség kezet emelt Rád.

Elhurcoltak, arcul ütöttek, s látva
ezt Péter, háromszor hagyta el ajkát
tagadás, mielőtt a kakas szólalt,
gyarlón, ahogy megmondtad előre már.

Őrzőid szemed betakarva csúfoltak,
megütöttek, s hangzott gonosz káromlás.
Elmúlt az éj, és szomorú nap virradt,
vittek főtanács elé, jött vallatás.

Hiába az igaz szó, ha ki vallat,
nem akarja hinni Isten igazát.

A legnagyobb szeretet

Vérrel írt, tiszta, igaz szeretet

tekint vissza nagypéntek tükrében.

Krisztus érettünk ment a halálba,

kereszt útjáról nem fordult vissza.

Halálig és azon túl is szeret,

rábízhatod hittel életedet.

Általa van békés valósága

Isten és ember kapcsolatának.

Szeretete átjár szívet, lelket,

mint tavaszi fény a természetet.

Megtisztulva a hit forrásában

betölt égi fénnyel, ragyogással.

 Schvalm Rózsa

Isten temploma

Mi Isteni és mi emberi Uram,
Tebenned teljes egységet alkotott.
Szent tisztaságát, lelked valójának,
hűen tükrözte vissza Istenarcod.

Benned valóság volt Isten temploma,
oltárán bűnös, nyert bűnbocsánatot.
Ember építette robusztus falat,
Isten és ember közt, ma is lerombolod.

Ilyen fal volt Jeruzsálem temploma,
hol Istenről hamis tanítás hangzott.
Hamis illúziót keltve általa
Isten és ember közti kapcsolatról.

Isten szeretete, bűnbocsánata,
semmi áron meg nem vásárolható,
csak az Ő végtelen kegyelme által,
alázatos szívvel, elfogadható.

Benne békét lel az emberi szív

Oly gyarló, oly esendő az ember,

megkötözik összekuszált szálak.

Ki menti meg, Kiben reménykedhet,

lélek sebe gyógyírt honnan várhat?

Illúzió a bizalom másban,

ki esendő hozzá hasonlóan.

Nincs a sorsban más, egy menekvés van,

Egy, Ki tökéletes, Ki ártatlan.

Emberként bűn nem sebezte lelkét.

Isten előtt szent, tiszta életét

nyitottan, és alázattal élte,

szeretetét vérrel pecsételte.

Ő a híd, Ki Istenhez utat nyit,

Benne békét lel az emberi szív.

Eljött az óra

Eljött az óra, sötét hatalom órája,

megtette akaratát a kárhozat fia.

Süllyedt az ember bűn legsötétebb mélyére,

kezet emelt szeretet, béke követére.

Az ég küldöttjére, ki földünkre elhozta,

szellemét, békéjét az Isteni világnak,

megláttatva azt, saját életvitelével

példát mutatva szeretettel, szelídséggel.

Az ember nem értette, mert bűnnek szolgája,

szemét vakította büszke hatalomvágya.

Jézus mást hirdetett, ezért hatalmát féltve,

bűnös cselekedettel tört az életére.

 Győzelem

Alig múlt, Uram, a gyönyörű vasárnap,
Mikor lábad elé pálmaágat szórtak,
És ünnepelve hozsannát kiáltottak.
Most már kegyetlenül halált kiáltanak.

Kiknek szemében a szeretet csillogott,
Már sötéten, vak gyűlölet lángja lobog,
S Te némán tűröd, hogyan tombol a gonosz,
Ártatlanul kínoz, megaláz, ostoroz.

Tudtad, hogy hatalma csak ideig való,
Megdöntötte azt Te keresztáldozatod.
Mert eljött húsvét, dicső feltámadásod,
És a gonosz felett győzelmet aratott.

Ott fenn az olajfák hegyén

Ott fenn az olajfák hegyén, ó Uram,

sötét, fájdalmas, éjszakai órán,

térdre esve, könyörgőn imádkozva,

keresztáldozatodra készültél már.

Könyörgésed ó mily emberi, Uram,

ha lehet, múljék el Tőlem e pohár!

Szeretetből, utolsó cseppig ittad,

megváltásunkért, a kereszt oltárán.

Vérző verejtéked, földre hullattad,

félelem gyötört, kínzás várt és halál,

de Te küldetésed meg nem tagadtad,

megdicsőült Benned, Mennyei Atyád.

Őreá tekintsetek!

Őreá tekintsetek, aki sötétben

ragyogó, világító szövétnek,

hogy felvirradhasson fénye szívetekben!

Fenn a hegyen, színeváltozásban

felragyogott Ő Isteni mivoltában.

Arca, mint fénylő nap ragyogása,

hónál fehérebben tündökölt ruhája.

Fénylő felhőből az Isteni hang

saját szeretett fiaként szólította.

Őreá tekintsetek, aki sötétben

ragyogó, világító szövétnek,

hogy felvirradhasson fénye szívetekben!

Schvalm Rózsa

Színház e földi világ

Színház e földi világ,

fontos a szereposztás.

Nagyobbnak lenni  mint más,

a mennyben is így van tán?

Emberi gondolkodás!

Jézus szolgáltat példát:

Ím itt van ez a gyermek,

hasonlókká legyetek!

Játékosan önfeledt,

nem visel semmi jelmezt.

Ti is jelmezt levetve

 önmagatok legyetek!

Sem méltóság, sem érdem,

a mennybe nem emel fel,

csak aki kicsinnyé lesz,

mint itt, ez a kisgyermek.

Alázattal, megtérve,

mint Istennek gyermeke

élheti önfeledten

öröklétét az ember.

Ha megérinti szíved

Ha megérinti szíved az ég fuvallata,

benne az Isteni Lélek, otthonra talál.

Aki eddig voltál, nem vagy többé ugyanaz,

a Lélek átformál, s kitárul egy új világ.

Nem vonz már e világi csillogás, gazdagság,

lelked szabad, túllátsz a földi lét határán.

Múló földi kincseket többé nem gyűjtesz már,

új cél vezet, tiéd az igazi gazdagság.

Amit másokkal oly szívesen megosztanál,

hisz oly sok a világban a boldogtalanság.

Sok-sok ember élete örökös rohanás,

nincs ideje, meghallani a lélek hangját.

Szavad ha hallom

Szavad ha hallom,
lelkemben visszhangja szól,
Miként Mária,
a jobbik részt választom.
Drága a pillanat,
ha hallom hangodat,
Uram, számomra
nincs semmi fontosabb.
Iránytűm az nekem,
igaz utat mutat,
vigyázza lépteim,
és helyes irányt sugall.
Az életben sok minden
tűnik fontosnak,
jó cselekedetek is
nagyon fontosak,
de Tenélküled
célt téveszt az akarat.

Schvalm Rózsa

 (2012-02-13)

Bölcsesség

Az ég, a föld: mi teremtetett,
Isteni mű, bölcs értelemmel.
Az Ő tudása mérhetetlen,
teremtménynek elérhetetlen.

Ember, ki magát bölcsnek hiszi,
s Istennek önmagát képzeli,
nem látja a valót, mily kicsi
szikra csak, mi önhitté teszi.

Gőgjében torzul embersége,
átlépi Isten törvényeit.
Szelíd alázatot nem ismer,
nem jóság vezérli tetteit.

Ha kell, erőszakkal megszerzi
e világ múlandó kincseit.
Önmaga csapdájába esik,
s azt mi való érték elveszti.